Ifjúsági fórum
Baráti hangulatban, nyugodt körülmények között, kevés résztvevővel zajlott le a Szövetség által szervezett fórum.
Az előadások sorát Péczeli Zoltán nyitotta meg a Sakkpalánta nevében. A szervezetük 2012-ben alakult és jelenleg 400 óvodás-iskolás gyermeket tanítanak sakkozni. Vanczák Attila 2002-ben kezdett el újra dolgozni a sakkozásban, jelenleg 120 óvódás és 70 iskolás tanulójának az oktatása igényel tőle teljes elfoglaltságot. Előadásában az Iskolája történetéről és oktatási módszereiről beszélt. Sikerének kulcsát a mesékben látja és fontosnak gondolja a heti-havi rendszerességű házi versenyek szervezését, utóbbit a szegediektől, Herpai Józseftől leste el. A Régiós Iskolákat Mátrahalmi Tibor képviselte. A jelenleg legsikeresebb Régiós Iskolába körülbelül 50 gyermek jár, 4 csoportban foglalkoznak velük. Horváth József a Maróczy Géza Központi Sakkiskolának a történetéről beszélt majd a magyar és nemzetközi ifjúsági sakkozás helyzetéről adott értékelést. Mind a négy előadás remekül sikerült és elsősorban pozitív gondolatokat tartalmazott. A Sakkpalánta és Mátrahalmi Tibor előadását csatolom az összefoglalóhoz. Remélhetőleg hamarosan Horváth József anyagával tudom frissíteni a beszámolót. Csak annyit jegyeznék meg az előadásokkal kapcsolatban, hogy külön öröm volt Vanczák Attilát hallgatni. Kis gyerekek között tölti az egész életét, imádja a munkáját, sugárzik róla a boldogság és a jóindulat. Nagyon ritkán látni hasonló személyiséget. Bízunk benne, hogy a hosszú ideje készülődő könyve megírásra is jut ideje. Szövetségi támogatást biztosan kapna hozzá.
A fórumhoz többek között hozzászólt Mihók László, aki a sportpszichológia fontosságát emelte ki, Karácsonyi Zoltán a kevésbé tehetős szülőkkel rendelkező tehetséges gyerekek esélyeiről kérdezett és Valis János. János kevesli az ifjúsági játékosok klub váltásakor fizetendő nevelési költségtérítést, valamint a szakosztályok anyagi támogatását. Véleménye szerint az MGKSI-re eddig költött támogatások nincsenek arányban az elért eredményekkel, valamint úgy érzi a teljes kezdők sakkoktatása sok esetben csak az edzők megélhetését szolgálja. A kérdésekre Mészáros Attila és Csörsz Ferenc válaszolt a Szövetség képviseletében. A válaszokban elhangzott, hogy az elmúlt évben és várhatólag idén is a szakosztályok korábban soha nem látott mértékű támogatást kapnak a Szövetségtől. Az edzőképzés új alapokra helyezése is a legközelebbi célok közé tartozik.
A fórumon a következő kisebb-nagyobb javaslatok fogalmazódtak meg:
Legyen egy internetes fórum, ahol az edzők bemutatkozhatnak, megoszthatják egymással az oktatási anyagaikat. A Szövetség hozzon létre egy bizottságot, szervezetet amely minősíti, osztályozza az edzőket, így is segítve a szülőket a gyerekeik tudásának, képességeinek megfelelő edzők megtalálásában. Szükség lenne egy önszerveződő edzői képviseletre. Legalább egy sakk-készlet erejéig jusson el a sakkozás az iskolákba, óvodákba. A régiós iskolák alapjuttatáson felüli támogatása legyen kapcsolatban az ott elért eredményekkel.
Kényes kérdések. Nem egy ilyen fórum feladata az összes probléma felvetése, különösen nem a megoldása, de néhány felmerült vagy a sorok között elrejtett kérdést leírok. Van e igény Magyarországon versenysakkozókra? Milyen a sakkozók társadalmi, anyagi megbecsültsége? Mennyi szülő szeretné, hogy a gyermekéből sakkozó legyen? Eredmény=tehetség x munka Dvoreckij, Botvinnik szerint. Mennyi nemzetközi szintű tehetségünk van az eredményeink alapján, ha a fenti „képlet” igaz? Mennyire tudják az edzők segíteni a fiatalok fejlődését, ha „igazi” edzőképzés sohasem létezett nálunk, a magyar nyelvű szakirodalom minőségben, mennyiségben nem összehasonlítható, mérhetetlen a világnyelveken létezővel? Létezhet átjárás a heti 40-50 perces tömegoktatás és a napi 5-6 óra minőségi edzésben részesülők között? Hosszan lehetne még folytatni, de ez is túl sok kellemetlen megválaszolandó kérdés.
Folytatás. Felmerült a további ifjúsági fórumok szervezésének a kérdése is. Gyakorlati haszna leginkább akkor lesz az ilyen fórumoknak, ha a májusban újjáalakuló Szövetség igényt tart az edzők véleményére és azt fel is használja a munkája során, valamint az edzők többsége képes és akar egymással és a Szövetséggel együtt gondolkodni, dolgozni.
A résztvevőktől elnézést kérek, ha valamit tévesen írtam, fontos dolgot kihagytam. Szükség esetén javítok, javítsatok ki. A két előadás mellé teszem az MGKSI idei évéről készült gyors beszámolómat amely a Közgyűlés számára készült, de itt talán több embert érdekelhet. Mátrahalmi Tibor előadása pptx. formátumban csatolva.
Előadások anyaga:
-
Sakkpalánta
-
A Sakkpalántáról: a Sakkpalánta 2012-ben alapult, alapító tagjai Péczeli Zoltán és Gál Tamás. Mára több, mint 400 gyermekhez juttatjuk el a sakkot, akiknek közel a fele még óvodás korú. Célunk elsősorban sakk megszerettetése, amit gyerekközpontú oktatási módszerekkel (mese, játék, stb.) próbálunk elérni. Amellett, hogy a tömegbázis szélesítése volt a megalakulásunk óta a középpontban, a tehetségesebb gyerekeket elkezdtük kiemelni és külön csoportban tanítani. A következő évek feladata számunkra nemcsak a tömegbázis további szélesítése, hanem a megfelelő felmenő rendszer kialakítása, aminek a végén a gyerekek továbbléphetnek a regionális sakkiskolákba, esetleg közvetlenül a központi sakkiskolába, ezzel utánpótlást biztosítva a magyar sakkozásnak.
2. A magyar sakkszövetség segítségével kapcsolatban annyit tettünk hozzá, hogy elkülöníthetne egy bizonyos összeget arra, hogy sakk készletekkel töltse fel az óvodákat, iskolákat. Mi ezt ettől az évtől kezdtük el, ez egy olyan támogatás, ami szerintünk kamatostul megtérülne. Elég minden óvodában egy készlet a középső, egy a nagycsoportba, minden iskolában egy készlet minden elsős osztályba (a másodikosok ezek után már maguktól hoznák be a készleteket, ha elsőben egész évben már bent voltak, ez a tapasztalatunk). Ez nem olcsó mulatság, 2013-as adatok szerint 7572 óvoda és iskola van összesen az egész országban (állami és magán együtt), amikben 3 csoporttal számolva (ovikban két középső meg egy nagy, iskolákban három elsős osztály átlagban) 22716 készlet kéne, ami az olcsóbb műanyag készlettel számolva (3000 forint készlet + vászon) több, mint 68 millió forint lenne. Ezt persze nem kell egyszerre, évente lehetne külön tenni erre a célra kezdetben mondjuk 100.000 forintot, ami mellé szépe fel lehetne építeni a marketinget, akár TV-ben, interneten, rádióban beszélni arról, hogy az MSSZ épp x db készletet osztott ki pl. Táltospusztán. Fotó amin mosolyog a sakkszövetség küldötte meg a helyi óvodavezető, körülöttük a gyerekek. Épül a magyar sakkszövetség imázsa, amin keresztül a magyar sakk és a magyar sakkozás imázsa, ráadásul sok-sok gyerekhez eljuttattuk ezt a játékot. Ebből egy hosszabb lefolyású marketing kampányt is fel lehetne építeni (ha csak a reklám részére gondolok és eltekintek attól, hogy a leglényegesebb cél, a gyerekek sakkhoz juttatása), hiszen a cél az lenne, hogy minél többször szerepeljen a sakk a médiában, az csak jót tehet neki. Ez csak egy ötlet…mi mindenesetre belekezdtünk.
3. Írunk egy könyvet, ami a sakkoktatás módszertanáról fog szólni nevelőedzőknek. A könyvben leírt anyaggal körülbelül az értékszám megszerzéséig lehet majd elvinni a gyerekeket. Hat fejezet lesz benne; 1.Pszichológiai alapok, 2.Pedagógiai alapok, 3.Az alapszabályok megtanítása, 4. Ismerkedés a sakkal (ezek már kicsit haladóbb anyagok, pl: SÜTI elv, anyag-tér-idő, stb.), 5.Sakktáblán játszható kiegészítő/fejlesztő játékok, 6.Feladványok. Nem azért írjuk ezt a könyvet, mert azt gondolnánk, ismerjük a sakkoktatás szent grálját, viszont körülnézve a könyvpiacon nem találunk hasonló műveket az utóbbi időben. Pálkövi Józsi Sakkovi füzete nagyon jó, de a terjedelme miatt inkább csak ötletelésre lehet használni, viszont abban kitűnő. Az egyik legjobb mű szerintünk Baráti László: A sakkoktatás módszertana című szerzeménye, csak sajnos az 1977-ben íródott, elég régen…így az egyik célunk ezzel a könyvvel az, hogy hiányt pótoljunk és egy mankót adjunk azoknak a nevelőedzőknek a kezébe, akik szeretnék új ötletekkel, egy felépített vázzal kiegészíteni a szakköreiket. Másik fontos célunk pedig, hogy kicsit kimozdítsuk a magyar sakkoktató társadalmat abból a tudatállapotból, amiben most van és kicsit ösztönözzük őket arra, hogy ők is kezdjenek el saját anyagot, saját feladványokat csinálni és ami legalább annyira fontos, megosztani azt. Mert ahhoz, hogy kapjunk valamit, először adnunk kell.
