A Nemzetközi Braille Sakkszövetség sakkolimpiája a világ vak és gyengénlátó játékosainak legnagyobb nemzetközi tornája, amelyet idén a szerbiai Vrnjačka Banján rendeztek meg, 22 ország részvételével. A magyar csapatot Zámbó Zoltán István, Csúri Szilveszter, Élő István, Szilágyi Sámuel Attila, Voján István és Vilics Hanna képviselte. A kilenc forduló mindegyikében négy játékos ült asztalhoz a csapatból, és a magyar együttes végül négy győzelemmel, két döntetlennel és három vereséggel a 7. helyen zárt.

Medvegy Zoltán, a csapatkapitány így értékelt a FODISZ-nak a verseny után:
„A magyar csapat a 22 nevezett együttes közül a 6. helyre volt rangsorolva, de tudtuk, hogy a valós erőviszonyokat nem feltétlenül tükrözik az Élő-pontszámok. Minimális célunk a legjobb tíz közé kerülés volt, de reménykedtünk abban, hogy az első hatba is bekerülhetünk. A verseny folyamán végig az élmezőnyben harcoltunk. Sajnos a középső szakaszban néhány kulcsfontosságú mérkőzést elveszítettünk – például Ukrajna és Kazahsztán ellen –, így az éremre már nem maradt esélyünk. Az utolsó két fordulóban a minél jobb helyezés megszerzéséért küzdöttünk.

Kijelenthetem, hogy a magyar csapat becsülettel helytállt, végig a legjobbak között szerepelt, és hasznos tapasztalatokat szerzett. A mutatott játék, az elért egyéni eredmények, valamint a csapatszellem és az összetartás bizakodásra adnak okot a jövőt illetően. Számomra nagy élményt jelentett részt venni az eseményen; egy új világot ismerhettem meg a vak és gyengénlátó sakkozóknak köszönhetően. Építjük a csapatot, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben még a mostaninál is jobb eredményeket fogunk elérni.”

A csapatkapitány a játékosokat külön-külön is értékelte:

• Zámbó Zoltán a csapat igazi vezéregyénisége volt. Az éltáblán játszva bizonyította, hogy a tavaly megszerzett világbajnoki címe nem volt véletlen. Veretlenül zárta a tornát: 8 játszmából 5,5 pontot szerzett. Erős pozíciós játékos, aki talán még a mostaninál is jobb eredményre lenne képes, ha gyakrabban kilépne a komfortzónájából. Nemcsak eredményessége, hanem csapatért való küzdeni tudása is példaértékű volt: amikor a csapat érdeke úgy kívánta, kedvezőtlen helyzetből is vállalta a kockázatot a győzelemért.

• Csúri Szilveszter újoncként mutatkozott be a válogatottban. Már a magyar para-bajnokságon is bizonyította ezüstérmével, hogy helye van a csapatban. Szinte minden partiját kijátszotta, küzdeni tudása kiemelkedő volt. Pihenőnap nélkül harcolta végig mind a 9 partit, amelyekből 5 pontot szerzett. Teljesítményével 15 Élő-pontot nyert.

• Élő István jó küzdőszellemmel sakkozott a harmadik táblán. A kezdeti bizonytalanságokat követően stabilizálta játékát, és biztos pontszerzője lett a csapatnak. A 7 partiból 3,5 pontot szerzett, ami megfelelt a papírformának.

• Szilágyi Sámuel valamennyi partiját sötéttel játszotta. Az emiatt őt ért hátrány miatt egy pillanatig sem panaszkodott, remek csapatemberként a jó hangulathoz is nagyban hozzájárult. 5 játszmából 3 pontot gyűjtött, ami nagyjából megfelel az elvárásnak.

• Voján István, a csapat igazi legendája, évtizedek óta szolgálja a magyar látássérült sakkozást versenyzőként és oktatóként egyaránt. Négy partiban kapott lehetőséget, amelyekből 1,5 pontot szerzett. Bár nem volt a legjobb formában, jelenléte és tapasztalata sokat adott a csapatnak.

• Vilics Hanna, a legfiatalabb versenyzőnk, három partit játszott, ezekből 1,5 pontot szerzett. Tartalékként kevés lehetőség jutott neki, de nagyon örültem, amikor a 8. fordulóban egy precízen játszott végjátékban megszerezte első győzelmét. Ha a 17 éves hölgy folytatja a munkát, minden esélye megvan arra, hogy hosszú távon is hasznos tagja legyen a magyar válogatottnak.

Az eredmények ide kattintva érhetők el.