2026. február 18-án, 74 éves korában elhunyt Jan Timman, a holland sakkozás kilencszeres bajnoka, többszörös világbajnokjelölt. Kiemelkedő versenyeredményei, kreatív játékstílusa, gazdag sakkírói öröksége maradandó nyomot hagy a sportág történetében.

Timman Amszterdamban született, és nyolcéves korában ismerkedett meg a sakkal. Tehetsége hamar megmutatkozott: az 1967-es, jeruzsálemi junior világbajnokságon – mindössze 15 évesen – bronzérmet szerzett. Nemzetközi mesteri címét 1971-ben, nagymesteri címét három évvel később szerezte meg. 1974-ben lett először holland bajnok is.

Balról jobbra: Keres Pál, Vaszilij Szmiszlov, Max Euwe és Jan Timman az 1971-es IBM tornán (Forrás: Holland Nemzeti Levéltár)

A hetvenes évek közepétől aztán jöttek a nemzetközi sikerek: Hastings, Sombor, Netanya, Reykjavík, az amszterdami IBM-torna, Nikšić és a Vidmar-emlékverseny mind pályafutásának fontos állomásai voltak. Az 1980-as években olyan kiemelkedő tornákat nyert meg, mint Wijk aan Zee, Linares vagy a rotterdami Világkupa. 1982-ben a világranglista második helyén állt, közvetlenül Anatolij Karpov mögött, pályafutása csúcsán pedig a legerősebb nem szovjet játékosként tartották számon, „Best of the West” jelzővel illetve.

Jan Timman és Portisch Lajos a 10. Interpolis sakkversenyen, Tilburgban, 1987-ben. (Forrás: Regionaal Archief Tilburg)

Világbajnoki ambíciói már a hetvenes évek elején megmutatkoztak, de először 1985-ben, a taxcói zónaközi torna megnyerésével kvalifikálta magát a világbajnokjelöltek versenyére. Pályafutása csúcspontját az 1993-as világbajnoki döntő jelentette, ahol Karpov ellen küzdött a címért. A párharcot elveszítette, de ezzel is beírta nevét a sakktörténelembe.

Timman 13 sakkolimpián képviselte Hollandiát 1972 és 2004 között, 11 alkalommal az első táblán. Az 1976-os olimpián aranyérmet szerzett az első táblás egyéni teljesítményéért.

Nemcsak versenyzőként, hanem sakkíróként és szerkesztőként is maradandót alkotott. Hosszú éveken át dolgozott a New in Chess magazinnál, és számos nagy hatású könyvet írt, köztük The Art of Chess Analysis (1980), The Art of Attacking Chess (2014) és Timman’s Titans (2016) című műveket. Emellett elismert feladványszerző volt – az egyik legjobb az aktív sakkozók közül –, akinek kiemelkedő végjátéktanulmányai élményszámba mentek.

2025 októberében beválasztották a Sakk Hírességek Csarnokába, elismerve a sportágért tett több évtizedes munkásságát.

Forrás: FIDE