Elérkezett a szamarkandi sakkolimpia legutolsó napja. Férfiválogatottunk – óriási küzdelemben – 2:2-re mérkőzött India ellen. Emlékszem, az 1990-es újvidéki sakkolimpián is összekerültünk India válogatottjával. Akkoriban Anand volt az éltáblás (legyőzte Ribli Zoltán nagymestert), ám utána – igazából – mára már „no name” játékosok következtek. Eltelt azóta 36 év, és mennyit változott a világ!

Az éltáblán Rapport Richárd nagymester (2726) – akárcsak a legutóbbi játszmáiban – klasszikus stílusban játszott. A nimzoindiai védelemben világosé lett a futópár (mint az oly gyakran elő is fordul a nimzóban), ám úgy láttam, hogy Ricsi kényelmesen kiegyenlített, sőt, Praggnanandhaa (2761) volt az, akinek egy picit kapaszkodnia kellett a döntetlenért. A parti 52 lépésig tartott, amikor „Pragg”-nak egy futója, Ricsinek egy gyalogja maradt csak a döntetlenre adáskor.
A második táblán Lékó Péter (2676) a világos bábokat vezette. Erigaisi Arjun (2759) jelenleg a világ egyik legjobb sakkozója. A spanyol megnyitásban a 3…Fc5-ös változatot játszotta és kiegyenlített, majd fokról fokra előnybe került. Péter küzdött, harcolt, ám az indiai nem hibázott – a 64. lépésben nyert.
A harmadik táblán Gledura Benjámin (2620) sötéttel mérkőzött Nihal Sarin (2718) ellen. Az indiai nagymester – talán arra gondolva, hogy a Brit Nemzetközösség (Commonwealth) még ma is fennáll – a londoni változatot játszotta. Csak Bendzsi tudhatja, hogy ennek örült-e, szerintem igen. Az egri nagymester természetes, jó lépések sorozatát játszotta, simán kiegyenlített és a bástyavégjáték a 31. lépésben ért véget döntetlennel.
A negyedik táblán Dudin Gleb (2560) világossal játszott Gukesh (2703) ellen. Gondoljon bele az olvasó, hogy milyen erős csapatuk van az indiaiaknak, ha a sakkvilágbajnok a 4. táblán játszik… A magyar gólgyáros nem esett kétségbe, a szicíliai védelem Rossolimo-változatában magához ragadta a kezdeményezést és gyönyörűen megjátszott partiban nyert. „Magyar az, aki magyarnak vallja magát” – mondotta Illyés Gyula Kossuth-díjas író, költő. Úgyhogy – ne is kételkedjen az olvasó – Dudin Gleb is magyar, főleg úgy, hogy egyedüliként nyert rengeteg Élő-pontot, és a magyar csapat motorja volt. Az 5. táblán díjat is szerzett.
Összesítésben a férficsapat a 7. helyen végzett. Volt pechünk is, szerencsénk is, Béla álma, a bronzérem nem jött össze, a tisztes helytállás viszont igen.

Hölgycsapatunknak nem lehettek (v)érmes reményei, ám olyan vágyak igen, hogy nagyot ugorjanak előre a tabellán, és ez sikerült is.
Az első táblán Gaál Zsóka (2357) sötéttel a Caro–Kann-védelmet játszotta Narva Mai (2411) ellen. Végre egy ilyen erős ellenfél az éltáblán, ez bizonyára a magyar lányt is motiválta. Zsóka jól állta a sarat, minőséget áldozott, először egy, aztán még egy gyalogot kapott érte. A fordulatos parti „egaál” állásba torkollt, az anyag is elfogyott, az 50. lépésben kötöttek békét a játékosok.
A második táblán Lázárné Vajda Szidónia (2289) a skót megnyitás egyik érdekes mellékváltozatát vette elő, feltételezem, hogy meglepetés volt. Olde Margareth (2242) hamar kiegyenlített, és még kezdeményezéshez jutott. Sőt, tisztet is nyert, kezdett drámaivá válni a helyzet. Ám Szidit ezúttal sem hagyta cserben legendás végjátékkezelése, sorozatos cserékkel elpusztította az anyagot, a békeszerződést a 70. lépésben írták alá.
A harmadik táblán Nomin-Erdene Davaademberel (2315) hatalmasat küzdött Blokhin Sofia (2046) ellen. A csapat legjobb pontszerzője a szigorú kapitánytól egyetlen pihenőnapot sem kapott, egyedüliként mind a 11 partit végigjátszotta. Hasonló helyzetben – női kapitányságom idején – azzal nyugtattam a (megérdemelt) pihenésre vágyó játékost, hogy „majd a FIDE ad Neked pihenőnapot…”.
A partiban angol megnyitás került terítékre, a magyar lány, de főleg a b7-futója nagyon beszorult. Aztán a hosszú parti folyamán csak valahogy kijött a játékerő. Amikor játékosunknak két bástyája lett a vezér ellen, már sejtettük, hogy meglesz az újabb győzelem. Így is történt, a 77. lépésben nyílt színi mattal ért véget a parti. Nomin-Erdene fantasztikus eredményt ért el, 11 partiból 9 pontot szerzett!
A negyedik táblán Karácsonyi Kata (2137) hosszasan belement az olasz megnyitás egyik divatos változatába. Aztán pontatlankodott, ám hamar kiderült, hogy Olde Grete (2002) sem játszik hibátlanul. A taktikus játszma bonyodalmait Kata sokkal jobban átlátta és a 44. lépésben nyert. Kata volt Nomin-Erdene Davaademberel mellett az a játékos, aki tudott nyerni Élő-pontot.
A lányok végeredményben a 189 csapat közül a 25. helyre futottak be.

Horváth József, nemzetközi nagymester