Tudtuk, hogy nemrégiben kórházba került, tudtuk, hogy nagy a baj. Mégis döbbenetes a hír, szervezete feladta a küzdelmet, végleg itt hagyott bennünket.

Csom István 1940. június 2-án született Sátoraljaújhelyen. Középiskolás korában kezdett el versenyszerűen sakkozni. 1963-ban mester, 1967-ben a nemzetközi mesteri, 1973-ban pedig már a nagymesteri címet is megszerezte.

Az évek során számos egyéni versenyen végzett az első helyen. 1972-ben egyedül, 1973-ban holtversenyben nyerte meg a Magyar Bajnokságot. Emlékezetünkben mégis a „csapatember” mivolta marad meg leginkább. Csapataiban, a válogatottban szinte mindig kiválóan, sokszor erőn felül teljesített.

Kilenc sakkolimpián játszott magyar színekben. Pályafutásának csúcsa az 1978-as sakkolimpia megnyerése volt nemzeti együttesünk tagjaként Buenos Airesben. Három olimpiai ezüstérmet is nyert (Siegen 1970, Skopje 1972 és Málta 1980, ahol tábláján a legjobb pontszerző is ő volt).Tagja volt az 1985-ben Luzernben a csapat világbajnokságon ezüstérmet nyert válogatottnak. Számításaink szerint összesen 191 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.

1964 és 1986 között klubjaival kilenc alkalommal nyerte meg az OB I. csapatbajnokságot. Az 1981-82-es ciklusban az első táblán játszva BEK győzelemre vezette a Budapest Spartacus csapatát.

2001-ben az olaszországi Arco-ban a Szenior Világbajnokságon második helyezést ért el.

Edzőként is eredményesen működött. Legismertebb tanítvány Berkes Ferenc nagymester, válogatottunk egyik erőssége, sokszoros magyar bajnok. 1983-ban „Mesteredző” címet kapott. Portisch Lajos is bizalmába fogadta, nagyra tartotta szakmai és emberi értékeit. Így lehetett a  Nemzet Sportolójának szekundánsa, elemző társa  hosszú éveken keresztül.

Jelentős volt közéleti tevékenysége is. Óbudán 10 évig vezette és működtette a Széchenyi Kört. Az elmúlt években négy alkalommal Széchenyi emlék szimultánt játszott 20-25 táblán, neves közéleti személyiségek részvételével.

Érdemeit, közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel jutalmazták. Ezek közül kettőt emelünk ki: Sakkszövetségünk 2005-ben életműve elismeréseként Maróczy díjat adományozott neki, 2021-ben pedig „A Magyar Érdemrend Tisztikereszje polgári tagozat” állami kitüntetést vehette át.

Fentiekben csak egy rögtönzött, rövid kivonatát tudtuk adni Csom nagymester pályafutásának, eredményeinek. Reá azonban nem csak sikerei miatt emlékezünk. Példaként áll előttünk erkölcsi tartása, sportszerűsége, ellenfeleinek tisztelete és természetesen emlékezünk utánozhatatlan fanyar humorára is. Életének iránytűje és vezérfonala szilárd katolikus hite volt. Bénultságunkat és fájdalmunkat látva  most bizonyára azt mondja, ne bánkódjatok, én már Hazaérkeztem.

Budapest, 2021. július 28.

Döry Jenő

Csom Istvánt a Magyar Sakkszövetség saját halottjának tekinti.

A temetés részleteiről később adunk felvilágosítást.