Barcza Gedeon, a magyar sakkozás nagy alakja 1986. február 27-én elhunyt. Emlékére már a következő esztendőben pályafutása kezdetének helyszíne, Debrecen rendezett tornát. Aztán a cívisváros három éven keresztül egyre erősebb, nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó versenyek házigazdája lett. A II. Barcza Gedeon emlékversenyre 2476 Élő-átlagú mezőnyt sikerült összetoborozni. A magyar indulók táborát Lukács Péter nagymester és öt hazai nagymester-jelölt, a külföldiekét négy szovjet és egy-egy másik szocialista ország játékosa alkotta. Két nagymesteri címmel nem rendelkező ifjú, a húsz éves Horváth Csaba és a tizenkilenc éves Vaszilij Ivancsuk hét fordulón keresztül vitte a prímet, sőt az utóbbi tovább is és nagy fölénnyel megnyerte a tornát. Akkor még csak sejteni lehetett, hogy az ukrán fiú debreceni győzelme egy sikerekben bővelkedő pályafutás kezdőepizódja lesz. Horváth Csaba a hajrába sorba kapta a „nagyágyúkat” – a végül második Dorfmant, a vele egyforma pontszámot elérő Uhlmannt és Gavrikovot, valamint Ivancsukot –, és az ő „zárótűzükön” keresztül nem sikerül teljesítenie a nagymesternormát, viszont legyőzte a harmadik helyezett Petr Hábát és megelőzte az összes honfitársát. Emlékezetes marad a debreceni tornáról Szalánczi Emil Gavrikov nagymester elleni villámgyőzelme is.

A debrecenihez hasonló erejű versenyt rendezett DUTÉP SC, a vidék legjobbja is, karöltve a német Bayern München sakk klubjával. A kecskeméti torna végeredménye csak abban különbözött a debrecenitől, hogy az első díjakat megszerző külföldiek mind Nyugat-Európából érkeztek a hírös városba.

A magyar sakkozás nagy diadala 1988-ban a három Polgár-nővér – Zsuzsa, Zsófia és Judit – és Mádl Ildikó alkotta csapat győzelme női sakkolimpián Szalonikiben.

A Nemzetközi nyílt bajnokságot ezúttal Budapesten rendezték meg, amely végén a kevéssé ismert Viktor Moszkalenkó személyében ismét szovjet győztest ünnepeltek. Az elsőnek várt Joszif Dorfman nagymesternek végül a második hellyel kellett megelégednie. Perényi Béla harcolta ki a nyílt bajnok címét, az ezüstérmes Horváth Csaba, a bronzérmes Fehér Gyula lett.

(A játszma Meleghegyi Csaba elemzésében a Sakkélet 1988. év szeptemberi számában jelent meg.)