Az Élő-pontszámok bevezetése minden korban újabb akadálya lett annak, hogy legjobb sakkozóink elinduljanak a magyar bajnokságokon. Hogy kinek-kinek mekkora ez a számokban kifejezett értéke (értékszáma) nagyban meghatározta a versenymeghívásokat, különösen a jól díjazottakét. Az „Élő-féltés” kiiktatására a II. Szuperbajnokságot úgy írták ki, hogy értékszámot veszíteni (vagy nyerni) nem lehetett. E szabálynak tudható be, hogy az összes meghívott játékos megjelent a sorsoláson, kivéve Ribli Zoltánt, aki betegség miatt az utolsó pillanatban lemondta a részvételt. A tizenegyre csökken létszámú mezőnyben így is nyolc korábbi magyar bajnok kezdte meg a küzdelmet.

Hat forduló után nagy meglepetés érett, miként a bajnok címmel nem rendelkező Grószpéter Attila vezetett fél pont előnnyel. A kecskeméti nemzetközi mester egészen a tízedik fordulóig tartotta pozícióját az élen, noha akkora Portisch Lajos pontszámban beérte őt. Aztán az utolsó két fordulóban egyikőjük sem szerzett pontot, míg az addigi harmadik Adorján András egy győzelemmel és egy döntetlennel előretört, és végül pontelőnnyel megszerezte első bajnoki címét. Grószpéter és Portisch zárt a 2-3. helyen, míg velük azonos pontszámot elérő Faragó Iván a negyedik helyet foglalta el. Érdekesség, hogy a nagylelkű adományairól is híres Adorján nagymester 15.000 forintot, a díjának felét a Nemzeti Színház felépítésére ajánlotta fel. Mint több napilap megírta, a fődíjakon kívül számos különdíjat is kiosztottak. Idézzük fel ezeket a Népsportból:
„Különdíjat kapott Pintér József a Portisch Lajos elleni játszmában alkalmazott egységes ellentámadásért; Faragó Iván a Schneider Attila elleni partiban bemutatott kombinációért; Adorján András a Grószpéter Attila elleni legegységesebb játszmáért; Faragó Iván az Adorján András elleni találkozó végjátékáért; Portisch Lajos az Utasi Tamás ellen alkalmazott eredeti megnyitásért; Sax Gyula a Grószpéter Attila elleni támadásvezetésért, míg a legharcosabb sakkot Grószpéter Attila játszotta. Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat különdíját Pintér Józsefnek ítélték Portisch Lajos elleni teljesítményéért, a Cooptourist különdíját Sax Gyula kapta Portisch Lajos elleni virtuóz játékáért.” Az említett játszmák sok esztétikai élményt nyújtanak és még manapság is számos tanulságságot rejtenek…

Az ez évben Budapesten megrendezett Magyar nyílt bajnokságon ifj. Károlyi Tibor lett a győztes a vele azonos pontszámot elért Kállai Gábor és Karsa László előtt.

1984-ben nemzetközi nagymesteri címet kapott Horváth József, Meleghegyi Csaba, Polgár Zsuzsa, Rigó János, Schneider Attila, Szilágyi Péter, Utasi Tamás és Végh Endre, FIDE-mesterit Döry Jenő, dr. Erdélyi Tamás, Fehér Gyula, Glatt Gábor, Horváth Imre, Mészáros András. A magyar mesteri címet feltételezhetően ebben az évben adtak ki utoljára, de hogy kinek, az nem ismeretes, mert a Sakkszövetség nyilvántartása azóta jórészt elkallódott és hivatalos lapja, a Sakkélet sem közölte a neveket.

(A játszma Adorján András és Végh Endre elemzésében az Informátor 37. kötetében és a Magyar Sakkélet 1984. év júniusi számában jelent meg.)