Kecskemétre figyelt a sakkvilág 1927 nyarán. Tóth László, a Magyar Sakkvilág szerkesztő-kiadójának érdeme, hogy szerte Európából a legerősebb mestereket nyerte meg a versenyek számára. Mai fogalmak szerinti sztárok is elfogadták a meghívást, közülük a legnagyobbak, Alexander Aljechin és Áron Nimzovics (németesen Aaron Nimzowitsch) is. Összesen húsz mester két csoportban kezdte meg a küzdelmeket. Az első négy helyen végzettek alkották az „A győztes csoport”-ot, a következő négy a „B győztes csoport”-ot, s az utolsó kettő pedig kiesett. A csoportok ilyetén elnevezése tükrözte, hogy minden egyes játékos, még az utolsó is pénzdíjat kapott, még az elődöntőkben is!

„Az elődöntőben Aljechin pompásan játszott” – állapítja meg a Magyar Sakkvilág beszámolójában Székely Jenő. A folytatásban ugyanezt nem lehet elmondani Capablanca kihívójának játékáról, sőt! Csak a betegséggel küszködő Kmoch osztrák (nagy)mestert sikerült legyőznie nem éppen korrekt tisztáldozattal, a többiek ellen meg kellett elégednie a döntetlennel úgy, hogy Dr. Vajda teljesen nyert állást rontott el. A végküzdelmekben Nimzovics több pontot szerzett, de mivel a versenyzők az elődöntőből magukkal hozták a pontjaikat, Aljechin lett a győztes. A magyar mesterek jól helytálltak, Steiner Lajos harmadikként, Dr. Asztalos Lajos negyedikként ért célba. A főbíró nem volt más, mint Maróczy Géza.

A nemzetközi főtornára 45 (!) nevezőt öt kilencfős csoportba osztották, majd a döntőt az elsők és másodikak vívták. Lengyel győztes, Teodor Regedzinski kapta meg a magyar mesteri oklevelet.

A versenyekről tornakönyv készült, amely a magyar sakkirodalom becses darabja.