22. nap – 1943. Nemzeti mesterverseny – Diósgyőr

Még a két év előttinél is drámaibb módon fejeződött be az 1943. évi Nemzeti mesterverseny. Barcza és Füstér, a két rivális között ezúttal is fél pont különbség volt az utolsó forduló előtt, ám most Füstér volt előnyben. Barcza meglepően vezette a játszmát, nem a bonyodalmakat kereste Füstér időzavarában, hanem leegyszerűsítette az állást, és a tisztek nélküli hét-hét gyalogos végjátékban kereste a nyerő esélyeket vagy inkább várta ellenfel hibáját. Taktikája bevált, Füstér, bár többször nyílt előtte út a döntetlenhez, a döntő pillanatokban tényleg hibákat vétett és elvesztette a partit, vele a bajnoki címet. A versenyen hárman is teljesítették a mesteri követelményt, a makói születésű Sebestyén Béla (1908-1978), a kecskeméti Szentkirályi Tóth Vince (1905-1985) és a budapesti dr. László Csaba (1910-1999).

Nagyon népszerű volt a Diósgyőr Vasgyár által támogatott, a mesterjelölteknek kiírt verseny, noha mesteri címre még a győztes sem volt jogosult. Három elődöntő csoportban 34-en álltak rajthoz, az előversenyek után A- és B-döntőt rendeztek, sőt a selejtezőkben utolsóknak vigaszversenyt is, így nem kellett senkinek sem idő előtt hazautaznia.

(A játszma Barcza Gedeon elemzésében jelent meg a Magyar Sakkvilág 1943. decemberi számában.)