A versenyről és annak létrejöttéről dr. Balogh János írt színes beszámolót a Magyar Sakkvilágban, ami rövid korrajznak is beillik. Érdemes a kezdő sorait felidézni:

„A Magyar Sakkszövetség május 11. és 27-e közt rendezte meg ez évi nemzeti mesterversenyét. A beszámolónak milyen megszokott bevezetése lett volna ez a mondat még négy év előtt, a legutóbbi (!) nemzeti mesterverseny után is. Azóta azonban a magyar sakkélet olyan változáson ment át, amiket a történetírók szerint a központi hatalom tekintélyének lehanyatlása vagy az államkincstár üres volta idéz elő, amikor Zsigmond király még a szepesi városokat is zálogba csapta. A mélypontot az akkor már személyi válságokkal küzdő szövetségi vezetőség helyett a Hangya Sakkör rendezésében megtartott Erkel-emlékverseny jelentette, ahol, – ha jól emlékszem, – napi egy üveg bor és fejenkint 3-3 kisszakasz költségmegtérítés járt csak. (Az Erkel név utóbb, – hogy-hogy nem, – elsikkadt és a M. Sv. 1939. évi 101. oldalán csak olimpiai előkészítőversenyről számolt be.) A szövetség új vezetősége az azóta eltelt 2 év alatt rendbe hozta az államháztartást, (ideértve a szepesi városokat is) és ami a lelki alkat természete szerint hiányzott a takarékos vezetőkből, a vállalkozási szellemet pótolta Maróczy nagymester csalafintasága, aki Móricz Zsigmond: Vidéki hírek c. vidám elbeszélésének alapötletére emlékeztető módon, akkor, amikor a versenybizottság, a Szovob, tempósan még az előkészületeken tanakodott, sakkrovata húsvéti számában azt a rövid és meglepő, de teljesen alaptalan hírt röpítette országgá, hogy másnap, április 14-én kezdődik a nemzeti mesterverseny a Sas-kör helyiségében. Mesterek és kibicek, élükön az agilis Balogh László tornavezetővel, olyan szép számban jelentek meg a „kitűzött időben“, hogy a tornavezetőnek a kedélyek megnyugtatására hirdetményt kellett kifüggesztenie, amelyben a mit sem sejtő vezetőség terhére és veszélyére azt ígérte, hogy a szövetség a versenyt pár héten belül megrendezi. Maróczy következő rovatában jelentette ugyan, hogy az előző heti híradás sajnálatos tévedésen alapult, de a harmadik heti (ápr. 26-i) rovatának az a hasonlóan „az éther hullámain át“ kapott és utóbb vissza sem szívott híre, hogy a szövetség a nemzeti mesterversenyt augusztusra halasztotta, már kirobbantotta az elégedetlenséget és a szövetség, mellőzve minden további Szovob értekezletet, külföldi versenyző utáni néhány sikertelennek bizonyult telefon és távirat után a legsürgősebben, május 11-én el is indította az elmaradottak és visszalépettek helyett, lelkes amatőrökkel spékelt mezőnyt. A nagy sietségben a fő- és altitkárok elfeledték meghívni a versenyre az egyébként a környéken katonai szolgálatot teljesítő Szabó Lászlót, a bajnoki cím védőjét, akinek meghívását pedig, – igen sportszerűen, – a Szovob már elhatározta volt.”

Szabónak további öt évig kellett távol maradnia versenyektől katonai munkaszolgálat, majd hadifogság okán. Az 1941. évi Nemzeti mesterversenyt Füstér Géza kezdte jobban egy pont előnyre téve szert, majd Barcza vette át a vezetést fél ponttal. A vetélytársak az utolsó fordulóban csaptak össze, és Füstér meggyőző játékkal diadalmaskodott.  A harci cselekmények, a front országunkba érkezéséig (Magyarország hivatalosan épp 1941-ben lépett a II. világháborúba) tartó években további Barcza-Füstér vetélkedések döntöttek a bajnoki címek sorsáról.

(A játszma megjelent a Pesti Hírlap 1941. év május 31. számában, Maróczy Géza sakkrovatában.)