Első Rész

Üdvözlök mindenkit! RB Ramesh Nagymester vagyok a Chess Gurukultól. Ebben az epizódban arról a hozzáállásról és azokról tulajdonságról fogok beszélni, amitől valakiből erős sakkozó lesz. Arról, hogy mi az oka annak, hogy néhány játékos sokkal többre képes a sakkban, mint mások. Úgy hiszem ezek a jellemvonások az élet más területein is hasznosíthatók. De nézzük őket a sakk szemszögéből!

Szóval, mik azok a tulajdonságok, amiket érdemes ápolni, azok, amikre érdemes fókuszálni ahhoz, hogy valakiből erős játékos legyen? Néhány tulajdonság velünk született, kezdetektől fogva rendelkezünk vele. Vagy rendelkezünk velük, vagy nem. Más tulajdonságokat pedig megtanulhatunk, elsajátíthatunk. Helyes edzés során, azzal, hogy elkötelezettek vagyunk és eltökéltek.

Az első fontos tulajdonság a tehetség. Egy bizonyos tehetséggel születünk, és nem sok mindent lehet ezen változtatni rajta sem a szülőknek, sem az edzőknek, sem a környezetnek. Nem lehet azon változtatni, hogy valaki mennyire tehetséges, vagy nem az, nem igaz? Amit tudunk tenni, hogy gondozzuk a tehetséget gondos odafigyeléssel és szeretettel. Vannak, akik több természetes tehetséggel születtek, mint mások. Ez egyértelmű, nemde? A tehetséges játékosok tudják, már fiatalon, hogy könnyedén jön számukra a játék. És ha ezt ötvözni tudják megfelelően kemény munkával, sokra vihetik. Mi a helyzet a kevésbé szerencsésekkel? Akik nem rendelkeznek szuper tehetséggel a sakkban? Mi a helyzet velünk? Megfelelő mennyiségű józan ésszel, logikus gondolkozással, kiegészítve kemény munkával, így is lehetséges a siker! Karrierem során láttam sok tehetséges gyereket, aki sikeres lett, sok tehetséges gyereket, aki nem vitte sokra, sok kevésbé tehetséges gyereket aki sikeres lett, és sok kevésbé tehetséges gyereket is, aki nem vitte sokra. Jobb elfogadni azt a tehetséget, amivel rendelkezünk. Mint szülők és edzők, el kell fogadnunk a korlátokat ezen a téren, anélkül, hogy túlságosan feldúlna minket. A javaslatom az lenne, hogy fókuszáljunk a többi kritikus szempontra, amik a mi közvetlen ellenőrzésünk alatt állnak. Ezeken dolgozzunk, ahelyett, hogy azon aggódnánk, hogy a fiunk, lányunk tehetséges-e vagy sem. Mert ez egy olyan kérdés, amit sokat kapok szülőktől. Ezt szeretnék tudni, még mielőtt akár megkísérelnék a sakkot. Azt szeretnék tudni, a gyerekük tehetséges-e vagy sem. Úgy érzik, hogy ez könnyen megállapítható, és ha nem tehetséges, akkor nincs is értelme a sakkot ambicionálni. De ezzel a megközelítéssel az a probléma, hogy hogy nem tulajdonít semmi fontosságot a kemény munkának, a tanulási tényezőnek és az erőfeszítéseinknek. Azt gondolják, hogyha valaki tehetséges, akkor lehet sikeres, ha nem tehetséges, akkor nem lehet sikeres. Valahogy így. A tehetséget, ahogy említettem, a természet határozza meg, nem mi. Nekünk el kell fogadnunk kik vagyunk, és ezt méltóságteljesen kell tennünk. Nekünk más kritikus dolgokra kell odafigyelnünk, ahelyett, hogy folyamatosan azon aggódnánk, hogy rendelkezünk-e a tehetséggel, vagy nem. A tehetség az olyan, mint a hardver. Nem lehet könnyen változtatni. Más tulajdonságok viszont – amik szintén kulcsfontosságúak ahhoz, hogy az emberből bajnok legyen – olyanok, mint a szoftver. És ezen a szoftveren lehet változtatni, attól függően mire van szükség. Ugye? Szóval, most, hogy beszélgettünk a tehetség részről, nézzük meg milyen más fontos tulajdonságokra van szüksége annak a sakkozónak, aki sikeres szeretne lenni!

A második legfontosabb tulajdonság, bajnoki jellemző, az a kemény munka.

A kemény munkára való képesség. Most, a tehetséget bizonyos mértékig lehet kompenzálni más szellemi tulajdonságokkal. De a puszta kemény munkát semmi sem tudja kompenzálni. Szintén tudatában kell lennünk annak, hogy az emberek kemény munkáról beszélnek – nem több munkáról. A kemény munka és a több munka két teljesen különböző dolog. Sok gyereket láttam, akik órákat dolgoznak minden nap, éveken keresztül, és ez mégsem köszön vissza abban, hogy javult volna az elemző képességük, nőtt volna a tudásuk, vagy drasztikusan erősödött volna a játékerejük. Sok gyerek, aki sok időt tölt sakkal, nem mutat ennek megfelelő fejlődést a játékerejükben. Láttam szintén sok gyereket, akik nem dolgoztak annyit, és mégis következetesen jók voltak az eredményeik. Javult a játékerejük, az elemzési képességük erősödött – legalábbis rövid távon. A kemény munka – az én véleményem – szerint több dolog összessége együtt.

A kemény munka az, hogy valaki mindig a legjobban odateszi magát, bármit is tegyen épp. Például, én most éppen előadást tartok. Ez az jelenti, hogy erre kell koncentrálnom, amit most épp teszek. Ez a legjobb módja annak, hogy biztosítsam azt, hogy a legtöbbet nyújtsam. Nemde? Szóval bármit is teszünk épp, az a legfontosabb dolog az életünkben, és a teljes figyelmünket és koncentrációnkat annak a tevékenységnek kell szentelnünk. Ez különösen fontos akkor, amikor egy versenyen sakkozunk. Ilyenkor könnyen megzavarhatnak minket különböző gondolatok. Sok gondolatnak általában ahhoz van köze, hogy mi történt a múltban. Például, ha elvesztettem egy partit tegnap, ez ma is zavarhat. Zavarhatja a jelenemet. Nem igaz? Úgyhogy a múltam zavarhatja a jelenem. Hasonlóan – mondjuk például, ha remizek ma, a partiban amit éppen játszom, akkor GM normát csinálok, vagy van esélyem megnyerni a versenyt, stb. A jövőbeli lehetőségek szintén befolyásolhatja a döntéshozatalt a jelenben. Szóval, ezek a gondolatok és érzelmek, ezek nagyon megzavarhatják a koncentrációt. A legjobb módja annak, hogy kordában tartsuk a gondolatainkat és az érzelmeinket az az, hogy a jelenre fókuszálunk. Mint sportoló, ez az, amit meg kell tanulnunk! Hogy hogyan tudod magadból a legjobbat kihozni. Ez az, amit erős játékosok tesznek. Nem igaz? Amikor elvesztenek egy partit, következetesen vissza tudnak vágni már a következő partiban. Mert nem engedik, hogy az érzelmeik a saját útjukba álljanak. És ezt nem egyszerű megtenni. Azt mondanám, hogy az, hogy a jelenben élünk, része a kemény munkának.

A képesség, hogy azt tanuljuk, ami nem esik könnyen számunkra, ami jön természetesen – ez is a kemény munka része! Például, ha egy támadó játékos vagyok – nem szeretem a csendes állásokat, a zárt állásokat, tiszteket cserélni, végjátékokba belemenni. Szeretek sok tisztet a táblán tartani, és támadni. Ha ilyen a természetem, akkor ami megtörténhet, az az, hogy elkerülöm a csendes, zárt állásokat, végjátékokat – még akkor is, ha ezek nekem objektíve kedveznének! Engedem, hogy az érzelmeim, és hogy személyesen mit szeretek, befolyásolják a döntéshozatalomat. Nem leszek objektív a döntéshozatalban. Nemde? Még akkor is, ha nem szeretem a sakk bizonyos részeit, mert más a stílusom, fel kell ismernem, hogy a mai világban, ha jó sakkozó szeretnék lenni, akkor univerzálisan jónak kell lenni a sakk összes területén. Jól kell játszanod a nyitást. Jó memóriával kell, hogy rendelkezz, hogy sok változatra emlékezz. Meg kell jól értened a nyitást, amikor előkészíted. Jól kell tudnod kezelni a csendes, a zárt állásokat. Jól kell kezelned a nyílt, és komplex állásokat is. Tiszta kell, hogy legyen a végjátékvezetésed. Jól kell védekezned nehéz állásokban.

Mivel a sakk az nem egy csapatjáték, fel kell készülnünk, és rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy megtegyünk bármit, amit az állás kíván tőlünk. Akár szeretünk hasonló állásokat, akár nem, a legjobbat kell nyújtanunk. Ez azt jelenti, hogy szintén rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy olyan dolgokat is megtanulunk, amiket nem szeretünk. Amikor nem esnek könnyen számunkra. Nem igaz? Most, ez a képesség is szintén olyasmi, ami elképesztően fontos. És ezt szintén a kemény munkához sorolnám. Mert ez nem egyszerű. Ami egyszerű az az, hogy elkerüljük azokat a területeket, amiket nem kedvelünk. Például, ha nem szeretjük a végjátékokat, amit a legtöbb játékos tesz az az, hogy egyszerűen elkerülik őket. Minden állásban fenn szeretnék tartani a vezéreket a táblán. Még akkor is, ha annak nincs értelme. Ez nem megoldás.

A kemény munka az a képesség is, hogy az ember a helyes dolgot tegye. Sokszor döntés előtt állunk. Megtehetjük, amit könnyű megtenni. Vagy, megtehetjük, amit nem egyszerű megtenni, nagyon nehéz megtenni. De nagyon sokszor az a helyzet, hogy a nehéz út választása a helyes hozzáállás. Például vegyünk egy bonyolult állást. És mondjunk lehetőségünkre áll egy érdekes áldozat. Most, hozhatok egy intuitív döntést, és azt mondom, ez az áldozat jól néz ki, lehet működik is, és egyszerűen belemegyek. Vagy – arra kényszerítem magam, hogy alaposabban végig gondoljam, hogy belemenjek a részletekbe, számoljam a változatokat, és kitaláljam vajon tényleg jó-e az áldozat vagy sem. De akkor bele kell ölnünk sok plusz energiát az állás elemzésébe. Nemde? És sokunk számára ez nehéz. Sokan teszik azt, hogy ahelyett, hogy belemennének a részletekbe, egyszerűen az intuitív döntést hozzák meg, és a könnyű utat választják. Úgyhogy azt mondanám, hogy a kemény munkához az a képesség is hozzátartozik, hogy az ember a helyes utat tudja választani, akkor is, ha a helyes út az előttünk álló lehetőségekből a legnehezebb.

Második Rész.

Most, a kemény munka azt is jelenti, hogy az ember nem adja fel, ha balul sülnek el a dolgok. És higgyetek nekem, ahogy az életben is, a sakkban is rengeteg nehéz pillanattal fogjuk szembe találni magunkat. Lépésről lépésre, játszmáról játszmára, versenyről versenyre, évről évre. Számos kemény pillanattal fogunk szembesülni. Amikor rosszul sülnek el a dolgok, ha elkezdesz kételkedni a saját képességeidben, magadat negatív módon megkérdőjelezni – bármikor amikor rosszul sülnek el a dolgok – ez nem fog téged segíteni. Ez csak pesszimistábbá tesz téged, és elveszted az önbizalmad, a saját magadba vetett hitet ebben a folyamatban. Úgyhogy az mondanám, a kemény munka része az is, hogy megtartod a saját magadba vetett hitet, bizalmat. Fontos, hogy épségben megtartsd az önmagadba vetett hitet akkor is, ha nagyon rosszul sültek el a dolgok. Ez nem egyszerű.

Szintén kemény munka az, hogyha jól koncentrálunk arra, amit éppen csinálunk. Tartsd a fókuszodat a jelenen, ahogyan korábban említettem.

A kemény munka része, azt gondolom, hogy bölcsen osztod be az időd. néhány játékos túlságosan gyorsan játszik. Páran túlságosan lassan, és folyton időzavarba kerülnek. Egyik sem jó időbeosztás. Nemde? Úgyhogy nagyon fontos, hogy a tábla mellett jól kezeljük az időt. Úgy, hogy nem hozunk túl gyors, elsietett döntéseket. Ugyanakkor nem esünk át a ló másik oldalára sem, és szánunk rengeteg időt könnyű döntésekre, rengeteg időt elvesztegetve közben. Úgyhogy a jó időbeosztás is rendkívül fontos!

Szintén fontos az, hogy a középpontban a hosszútávú céljaink álljanak, és ne a rövid távú hasznon aggódjunk. Ami történik, az az, hogy mint sok játékos, készülünk otthon főleg, mert jön egy verseny vagy más megmérettetés. Jól akarunk teljesíteni rajta, úgyhogy készülünk. De ennek során mi csak olyan dolgokat tanulunk, amiről az gondoljuk, hogy segíteni fog a következő versenyen. Például, lehet, hogy egy meglepő mellékvarit választunk, amit sose játszottunk korábban, hogy meglepjük az ellenfelet. De lehet, hogy ez egy olyan változat, amit nem tudunk hosszú távon játszani. Ugye? Ez egy példa arra, hogy a rövid távú céloknak akarunk eleget tenni, a hosszú távú célok rovására. Ez is olyan dolog, amire gondolnunk kell. Nem szabad szem elől veszteni azokat a dolgokat, amikre hosszútávon szükségünk van. Hosszútávon pedig csak az fog minket segíteni, ha a játékerőnket növeljük. Ha megtanulunk helyesen állást elemezni, ha megtanulunk koncentrálni egy bizonyos időn keresztül. Hogyan uralkodjunk önmagunkon. Ezeket a tulajdonságokat meg kell tanítani saját magunknak. Nem fogunk velük rendelkezni kezdetektől fogva. Úgyhogy a legtöbbet el kell sajátítanunk. Tanulnunk kell az út során. Hogyha folyamatosan rövid távú dolgokon aggódsz – ma nyertem, szóval jó játékos vagyok, ma vesztettem, szóval rossz játékos vagyok – ez a saját magunk folyamatos bírálása, eredmények alapján – ezt el kell kerülnünk!

A kemény munkához hozzátartozik a kísérletezés is. A kísérletezés azt jelenti, hogy kipróbálsz valamit, és nem vagy biztos a végeredményben. Eldőlhet a javadra is, vagy rosszul is elsülhet. Nemde? Mégis, akarnod kell kipróbálni dolgokat. A kísérletezés csak akkor lehetséges, ha neked az első és legfontosabb a tanulás. Ha a prioritás azon van, hogy folyton jók legyenek az eredmények, akkor ezek a játékosok nem kísérleteznek. Csak ragaszkodnak a járt úthoz, vagy a legbiztonságosabb úthoz, ami lehetséges. Amikor ez a hozzáállásod, a kockázatvállalás, vagy új módok keresése a problémáid megoldásának, amivel szembenézel – mindez lehetetlenné válik.

Szintén fontos, hogy a saját utad keresd, amikor különböző dolgokat teszel! (self reflection, introspection, önelemzés, tudatos végig gondolása azoknak a dolgoknak, amikkel találkozol – PP) Ez elképesztően fontos! Nem reménykedhetsz abban, hogy megtalálod a problémáid megoldását másoktól. És ezt, mint edző, látom mind szülőktől, mind játékosoktól. Az gondolják, van egy korlátozott számú problémám, A, B, C, D, E, F probléma. És ha megoldást javasolsz ezekre az A, B, C, D, E, F problémákra, akkor az összes problémám meg fog oldódni, és világbajnok leszek. Nem, ez egyáltalán nem így működik. Nagyon fontos, hogy nekünk kell előállni a saját megoldásainkkal azokra a problémákra, amikkel találkozunk!

Emlékszem egy példára, amikor az egyik tanítványom azt kérdezte, hogy jó dolog-e tévét nézni verseny közben. Nem éreztem, hogy képes vagyok ez a kérdést megfelelően megválaszolni. Értem, hogy ez a kérdés fontos, és mindig is úgy gondoltam, hogy az ilyen fajtájú kérdések fontosak – de a válaszok nem olyan fontosak! Amikor van egy kérdésed, ami zavar téged, mélyen el kell rajta gondolkoznod, fontolóra kell venned. Azután meg kell nézned az érveket és ellenérveket, amik a különböző megoldások mellett/ellen szólnak. Ennen a folyamatnak a következményeképp, amikor elemzed az érveket pro és kontra, sokkal tisztábban fogsz látni. Rengeteg dolgot sokkal világosabban fogsz látni. És pontosan ezért rendkívül fontos ilyen kérdéseket kérdezni, de úgy gondolom maga a megoldás nem olyan fontos. Sok esetben nincs egy jó válasz – mint általában a legfontosabb kérdésekre az életben. Úgyhogy amikor a tanítványom megkérdezett engem a tévé nézésről, megkérdeztem, hogy miért nem tesz egy kísérletet? Úgyhogy a következő versenyen nem nézett tévét, és elég jól szerepelt. Amikor verseny után találkoztunk, az mondta, „Megvan a megoldás! Rájöttem, hogy nem szabad tévét néznem, és ha így teszek akkor jól fogok teljesíteni!” Az válaszoltam neki, ne siessük el a konklúziót, próbáljuk meg a másik utat is! A következő versenyen nézz fél óra, 1 óra tévét naponta. Nézzük meg, mi lesz! A következő versenyen így tett, nézett napi fél, 1 óra tévét, és azon a versenyen is jól szerepelt. Teljesen elbizonytalanodott. Amikor legközelebb találkoztunk, megkérdezte, „Sir, akkor most nézhetek tévét vagy inkább ne?” Azt feleltem rá: Nem ez a lényeg. Nem ez fogja fő dolog, ami meghatározza hogy milyen jól sikerül egy verseny. Rengeteg más dolog is közrejátszik. Milyen jól készültél, parti közben milyen koncentrálsz, mennyire teszed oda magad. Rengeteg dolog számít. Nem úgy működik, hogyha nem nézel tévét akkor jól játszol, ha nézel, akkor nem. Rendben? 😊 Meg kell találnod a saját utadat. Ez az, amit próbálok nyomatékosítani.

A kemény munka arról is szól, hogy kijövünk a komfort zónánkból. Anélkül, hogy a kudarc félelme lehúzna minket. Ez az egyik legfontosabb tényező! Sok szülőnek nincs bizalma a gyermeke képességeiben, mert a gyereküket folyamatosan más sikeres gyerekekkel hasonlítják össze hasonló korosztályban. Például, „az a 10 éves elért valamit, te is 10 éves vagy, de te nem érted azt el.” Összehasonlítunk. Azután amikor az látjuk, hogy egy gyerek többet elért, egy másik kevesebbet. Azt gondoljuk, hogy ennek a gyereknek nincs jövője. De ez egyáltalán nem így működik! Ha folyamatosan bíráljuk a tanítványainkat vagy a gyerekeinket, és aztán folyamatosan hasonlítjuk össze más, sikeres gyerekekkel – azután rosszul érezzük magunkat, mert ők nem teljesítették ugyanazokat a célokat – az történik, hogy a negativitásunkat átadjuk a gyerekeinknek is.

És a gyerek, amit az edzőtől és a szülőtől szeretne látni – az a bizalom! Az, hogy hisznek bennem! A szüleim, és az edzőim hisznek bennem! És ennek a bizalomnak váltja be a hozzá fűzött reményeit. Ez rengeteg erőt ad nekik!

De ha folyamatosan negatív bírálatokat kapnak, negatív érzéseket, negatív érzelmeket, negatív reakciókat a szülőktől és edzőktől, akkor a gyerekek gyorsan elvesztik az önbizalmukat. És ez megtöri őket. És ezt sajnos nagyon sokan csinálják… Ezt mindenképp el kell kerülnünk!

Azt kellene tanítanunk a gyereknek, hogy jöjjenek ki a komfort zónájukból, bátran próbáljának ki új dolgokat, vállaljanak kockázatot, kísérletezzenek! Ha nem sikerül, az is rendben van. Ez az, ahogy tanulunk, és erősödünk. Ez az, amit át kell adnunk a tanítványainknak és gyerekeinknek.

Harmadik Rész

A másik fontos dolog az az ambíció. Csakúgy, mint egy világítótorony, ez mutatja nekünk az irányt, azt, hogy mi a célja az erőfeszítéseinknek. Az óceán közepén mindenhol teljesen sötét van – ha meglátod a világítótornyot, akkor abba az irányba mész. Ugye? Már tudod merre kell tartanod. Hogy milyen messze a cél, mennyi energiádba kerül. Hirtelen mindent világosan látsz. Hasonlóan, ha van az embernek ambíciója, ez tisztán látást ad nekünk, és motivációt. Az ambíció szerepe az, hogy motiváljon minket abban, hogy fejlesszük a képességeinket az erőfeszítéseinken keresztül. Hogy megfeszített erővel dolgozzunk, fejlődjünk, hogy erősebbé váljunk – hegy elérjük az ambíció célját. Ennek motiválnia kellene minket. Ha túl magas az ambíciónk, amikor rájövünk, hogy nem fog megtörténni, ez könnyen elveheti a kedvünket. Frusztráltak leszünk. Ezért az ambíciónak mindig picit magasabban kell lennie, mint ahol éppen tartunk. És aztán növelünk rajta útközben.

Technikai problémákon úrrá lenni a sakkban könnyebb feladat. Például, ha nem ismerem a bástyavégjátékokat, tanulmányozhatom a bástyavégjátékokat, és megtanulom őket. A technikai dolgokat a sakkban valójában egyszerű megtanulni.

De megtanulni úrrá lenni a karakterünkben rejlő hiányosságokon, vagy olyan dolgokat tenni, ami a természetünk ellen van, ami nem esik számunkra könnyen. Ez sokkal több eltökéltséget, elkötelezettséget és a játék iránti valódi szenvedélyt igényel. Elkötelezettséget a hosszú távú ambícióink iránt.

A sakkjátékos edzésterve meg kell, hogy feleljen azoknak a céloknak, amiket el szeretnének érni. A rövid távú céloknak, középtávú céloknak, hosszú távú céloknak.

Amikor átmeneti visszaeséseink vannak, a hosszú távú célunk az, ami reményt nyújt. Az egyensúly érzését, és nyugalmat nyújt. Újra tudjuk fókuszálni a prioritásainkat, és hatékonyan kezelhetjük az érzelmeinket és az átmeneti kudarcokat. Úgyhogy minden játékos számára fontos megkérdezni saját magát vajon a mostani munkamorálja közelebb viszi-e a célhoz, vagy sem. Hogy ebben a fejlődési ütemben mennyi ideig fog tartani a cél elérése. „A mostani fejlődési ütemem sebessége és a fejlődésem megfelelő?” Az erre kapott válasz képessé kell, hogy tegyen minket a munkamorálunk változtatásán. Időszakos önelemzés nélkül, ha ugyanaz a dolgot teszed, hónapokon keresztül, éveken keresztül – ahogyan azt a legtöbben tesszük – ez csak céltalan munkához, amit rutinból teszünk. Hamarosan a komfort zónánkban fogjuk magunkat találni, és nem merünk majd kilépni belőle. És ebben a folyamatban meg fogunk ragadni, stagnálni fogunk.

Az ambíció jelentőséggel ruházza fel a céljainkat és az erőfeszítéseinket. Az ambíció mutatja nekünk az utat, hogy miért dolgozunk. Az ambíció reményt ad. Az ambíció motivál minket. Az ambíció segít minket újra fókuszálni a nehéz időkben.

Amikor az ambíció stabilan rögzült a fejedben – ez az, amit el szeretnék érni a sakkban – ne gondolkozz állandóan róla! Készíts terveket! Kérdezd meg magad, ahhoz, hogy elérd a célod mik azok a szükséges képességek, amiket meg kell tanulnod? Mik azok a szellemi tulajdonságok, amiket el kell sajátítanod? Ha félsz magasabb élőjű játékosoktól, akkor le kell győznöd ezt a félelmedet a magasabb élős játékosoktól. Ha félsz attól, hogy alacsonyabb élősöktől kikapsz, és közben sok élő pontot elhullajtasz, akkor tenned kell valamit, hogy legyőzd ezt a félelmedet! Ezek szintén nagyon fontos dolgok, ugyanúgy, ahogy a megnyitás, közép-, végjáték tanulás!

A másik, ami fontos, az az önbizalom! Az egyik legfontosabb különbség az átlagos játékosok és az erős játékosok között, az az, hogy az erős játékosoknak egészséges önbizalma, és erős saját magába vetett hite van. Az gondolják, hogy még akkor is, ha a dolgok nem jöttek össze rövid távon, könnyen vissza fognak pattanni! Mert az csak egy átmeneti visszaesés. Nem kérdőjelezik mag a saját képességeiket. Mi az, ami ezt az önbizalmat adja nekik? Természettől fogva van? Részben lehet igen. De én azt gondolom, ez abból a tanulásból és fejlődésből fakad, ami az erőfeszítéseiknek köszönhető. Ez mélyen gyökerezik a tanulási folyamatban. Tudják, hogy folyamatosan tanulnak, nőnek, és erősödnek. Amikor tudod, hogy folyamatosan erősödsz és erősödsz, átmeneti visszaesések nem nagyon fognak megérinteni. De ha az erőfeszítéseid nem jók, ha az erőfeszítéseid nem őszinték, ha nem tanulsz sokat abból a munkából, amit a sakkban végzel, akkor nem fogod azt az önbizalmat érezni, hogy rengeteget tanulok, növök ennek eredményeképp. Nem fog elönteni ez az érzés. És akkor ami történik az, az, hogy „Sakkozom, sakkozom – de valami hiányzik.” A hiányzó képesség, a képtelenség, a frusztráció – amikor ezt éled át – nagyon könnyű elveszteni az önbizalmat és minden szembe jövő vereségnél összeomlani. Úgyhogy az önbizalom, ami a saját kemény munkád eredményeképp érzel, az rendkívül fontos! Ezért a keményen dolgozó emberek általában magabiztosabbak, mint a lusták. Választanod kell, te hova szeretnél tartozni!

A másik fontos tulajdonság az a tanulásra való képesség. Most – még ha a világ legjobb edzőjétől is tanulunk – nem minden gyerek fogja ugyanazokat a dolgokat tanulni. Ha megnézünk egy osztálytermet, ugyanaz a tanár tanít mondjuk 30-40 gyereket. Ugyanabból a könyvből tanít, ugyanazt, ugyanabban az időben, ugyanazon a nyelven, minden ugyanaz. De a tanulás, ami minden gyerek fejében történik az nem ugyanaz. Nem igaz? Néhány gyerek többet tanul, néhány gyerek nagyon mélyen megérti, néhány gyerek nem tanul sokat, néhány gyereket pedig egyáltalán nem érdekel az óra. Nemde? Úgyhogy ez a képesség minden gyereknél különböző. Nekünk az a kötelességünk, hogy bátorítsuk a gyerekeinket és a tanítványainkat, hogy koncentráljanak jobban a tanulásnál. A két fontos dologból az egyik, azt mondanám, az erőfeszítés. Az erőfeszítésnek fantasztikusnak kell lennie! Nem szabad, hogy ebben visszafogd magad. Minden erőddel tanulj! Ha minden beleadsz apait-anyait – ez az őszinte erőfeszítés. Ez a legfontosabb dolog.

A második legfontosabb dolog az a tanulás maga! Az első helyen a tanulásnak kell állnia! Miért teszünk meg minden tőlünk telhetőt? Nem a sikerért. Azért teszünk meg mindent, hogy tanuljunk! És miért teszünk meg mindent, hogy tanuljunk? Mert ez az egyetlen útja annak, hogy erősebbek legyünk. És miért kellene erőssé válnunk? Mert csak akkor, ha erősek leszünk, a tanulásunk által, csak akkor lesznek jó eredményeid hosszú távon. Úgyhogy erre kell fókuszálnunk.

Ehelyett a legtöbb szülő, amit teszünk az, hogy egyszerűen azt mondjuk, „A fiam nem teszi ezt, a fiam nem teszi azt, problémái vannak ebben a nyitásban, problémái vannak a másik területen. Gyenge ebben, gyenge abban.” Folyamatosan azt nézzük, hol vannak a lyukak a vödrön. És aztán azt a benyomást adjuk, hogy a gyerek csak egy lyukakkal teli vödör. De nem ez a helyzet! Minden gyerek, aki nő fel, elkerülhetetlenül lesznek gyengeségeik. De ez csak szimplán az erősség hiánya! Nem igaz? Még nem halmozták fel az összes erősséget. Újak a játékban, és az útjukat keresik. Tanulják a játékot. Még nem tanultak meg mindent. Nyilvánvalóan lesznek dolgok, amik nem mennek nekik. De ha mi folyton arra az összes területre fókuszálunk, amiben a gyerek nem jó, akkor csak a pozitív energiát szipolyozzuk ki a gyerekből. Sajnos sok szülő és edző teszi ezt. Úgyhogy általában véve, ahelyett, hogy a gyerek gyengeségein dolgoznánk, jobb az erősségekre fókuszálni, és új erősségeket építeni. És amikor felhalmoztunk sok erősséget, akkor a gyengeségek, vagy az úgynevezett gyengeségek maguktól el fognak tűnni. Például, hogyha túl vékony vagyok, ahelyett, hogy folyamatosan ezen rágódnék, egyszerűen csatlakozhatok egy konditeremhez, elkezdhetek súlyokat emelni, egészséges ételeket enni, megfelelően kialudni magam, megfelelően kipihenni magam. És hamarosan erősebb leszek. Nem igaz? Úgyhogy pusztán csak ha a helyes dolgokat tesszük, felhalmozzuk az erősségeket, sok gyengeséget kiküszöbölhetünk. Ahelyett, hogy állandóan a gyengeségekről beszélnénk, a gyengeségekről aggódnánk.

Sok mindent meg szerettem volna osztani, de azt hiszem ebben a videóban most itt megállok. Más videókban majd sort kerítek más dolgokra. Ha tetszett, amiről tanultál, kérlek posztolj a kommentekben. Nem várom azt, hogy egyetértesz azokkal a dolgokkal, amiket mondtam, ezek pusztán az én személyes véleményem. Úgy éreztem megosztom mindannyiótokkal. Ha tetszik ez a csatorna, iratkozz fel, ez engem is támogatni fog több ilyen videó készítéséhez. Köszönöm mindenkinek a figyelmet!