Végre Budapest is kitesz magáért: a Magyar Sakkszövetség nem csak jelentős nemzetközi versenyeket rendez, de a Nemzetközi Sakkszövetség közgyűlését is sikerül a fővárosba hoznia, ami nagy diplomáciai siker. Itt határoznak a csapat-világbajnokságok megrendezéséről, ami később sakkolimpia néven válik hivatalossá. Az 1927. évi londoni olimpiai próbájaként négy ország (Jugoszlávia, Németország, Románia és Magyarország) négyfős csapatai „kis olimpia” néven vívnak körmérkőzést, melyet a magyarok nyernek meg.
A nemzetközi mesterversenyen már 16 indulnak (Győrött 15-en, Debrecenben 14-en). Az első díjakat ismét külföldiek viszik el, az elsőt Ernst Grünfeld osztrák (a napjainkban is igen népszerű védelem névadója), a másodikat Mario Monticelli olasz mester. A 3-5 díjasok között találjuk Takács Sándort, aki viszont már huzamosabb ideje külföldön él. A legjobb hazai a hatodik dr. Nagy Géza, aki legyőzi többek között a sakktörténet nagy alakját, Réti Richárdot is.
A nemzetközi vegyes mesterversenyt a pozsonyi Max Walter nyeri meg, megelőzve Sárközy Balázst. Mindketten megkapják a magyar mesteri címet.

(A játszma megjelent a Magyar Sakkvilág 1926. évi 9. számának 227. oldalán.)