A tanár, aki minden évben 70 ezer gyereket csábít versenyzésre

Ez az írás is egy fordítás a Chess Instructor 2009 könyvből akárcsak a korábbi Vajszman interjú. Ez a cikk az iskolai oktatásról, a gyerekek versenyeztetéséről szól. Mike Basman érdekes egyéniség, az általa felépített rendszer több mint figyelemre méltó. Ragyogóan működik. A fordítás nem olyan gördülékeny, korábbi segítőim most nem javítottak rajta, de remélem a lényeget, visszaadja. A versenyrendszer leírásában vannak ellentmondások, valószínűleg az évek alatt többször változott. Ezzel együtt úgy érzem valami hasonló Magyarországon is kiválóan működne, a diákolimpiai rendszer hasznosításával. „Csak” egy magyar Mike Basman kell hozzá.

Vidéki Sándor

A tanár, aki minden évben 70 ezer gyereket csábít versenyzésre

Allard Hoogland riportja

Harmincötezer résztvevőnk volt, amikor a British Land elkezdte támogatni a versenysorozatomat – mondja Mike Basman. „Abban az időben Angliában a British Land volt a második legnagyobb ingatlanfejlesztő vállalat, kilenc milliárd fontos vagyonnal. Ma, hat évvel később kétszer annyi gyerek – több mint hetvenezer – vesz részt az UK Cesss Challenge tornákon. Ez idő alatt szponzorunk a British Land is megduplázta, 18 milliárdra növelte vagyonát. Bizonyára akad némi összefüggés a két adat közt!” Basman ironizál, ahogy ezt oly sokszor teszi. S valóban, mikor vele, a világ egyik legsikeresebb edzőjével beszél az ember mindig figyelnie kell igazi angol humorára. Nem biztos, hogy el kell hinni amikor azt állítja, hogy az elején nem értett a sakkoktatáshoz.
„Az egész akkor kezdődött, amikor 1981-ben a fiam elkezdte az általános iskolát, ott azt mondták hogy örülnének, ha sakkedzéseket tartanék. Elkezdtem tanítani 7-11 év között gyerekeket, de semmilyen oktatási tapasztalatom sem volt, nem is sikerültek jól a tanfolyamok. Túlságosan formálisak voltak. Döcögött az egész, egy idő után észrevettem, hogy a tanulók sorra elmaradoznak. Ekkor kezdtem el kisebb versenyeket szervezni.”

Mike – az ironikus álarc mögött – mélyen hisz a sakkozás pozitív erejében. Becsületesség, döntéshozatal, teljesítés feszült helyzetekben többek között ezeket a fontos emberi tulajdonságokat lehet erősíteni a sakkozás segítségével.
„El kell juttatnunk a sakkot minél több gyerekhez mert az ország javát szolgálja” – mondja.
Szerinte a szegénység, erőszak, környezeti ártalmak problémái, csökkenthetők a sakkozás által megszerezhető képességek révén.
„A sakkozás népszerűsítésében a legnagyobb segítség egy hazai világbajnok lenne. Hatására nagyon sokan kezdenének el játszani. E cél eléréséhez először rengeteg fiatalt kell megtanítani az alapokra.”
Az egész teljesen utópikusan hangzik, egészen addig, amíg nem érezzük Mike bámulatba ejtő energikusságát. Aki már foglalkozott a sakkozás népszerűsítésével, tanításával, pontosan tudja hogy aki képes rendszeresen több mint hetvenezer gyereket bevonni a versenyzésbe az hegyeket tud megmozgatni!

Basman elmondása szerint az általa szervezett versenyeken minden gyerek (!) díjat nyer 1984-től kezdve. Apróságokat, jelvényt, kulcstartót, bármit.
„Akármikor játszottak egy tornán, kaptak jutalmat. Így lettek egyre népszerűbbek az edzéseim. Hirtelen azt tapasztaltam, hogy az összes tanuló hozzám szeretne járni.”
A tornák előtt Basmannak 5-6 fős csoportjai voltak, utána 30-40 sőt akadt 50 fős is. Hihetetlennek tűnik, de néhány iskolában egy évben 300 gyerek is részt vett a különböző foglalkozásokon.
„Még nem a világ vége, ha az ember nem egy nagy sakkpedagógus. A sakk egy játék és a gyerekek imádnak játszani! Az alapok megtanítása után sokszor elég csak figyelemmel kísérni játékukat. Az edzéseim során mindig törekedtem a magas színvonalra, a sakk segítségével neveltem a gyerekeket. Az oktatónak nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a szórakoztatás és színvonalas oktatás között, ha az utóbbi túl magas kevés gyerek jár a foglalkozásokra és nem kifizetődő a tanítás.”

Mike 1993-ban elkezdett másokat megtanítani a sakk oktatására. Kérdéseimre, hogy hogyan toborozta a tanítványait, netán hirdetések útján? Azt válaszolta, hogy ez utóbbi nem használt. Egyszerűen beléjük botlott. Majd elkezdtett barátságos embereket keresni, akik képesek voltak kapcsolatot teremteni másokkal. Basman elmesélte, hogy az egyikük egy élelmiszerbolti eladóhölgy volt.
„Nagyon kedvesen bánt minden vevővel, így gondoltam jó sakkoktató lenne. Nem tudott semmit a sakkról, így először a játék szabályaira kellett megtanítanom. Még ma is oktat, csoportjai nagyon népszerűek.”
Mike Basman ahol csak megfordult, oktatókat toborozott. Elmondása szerint, csak a személyiségük érdekelte, a sakktudásukkal nem foglalkozott.
„Van egy zongorista barátom aki sakkozást tanít. A sakkoktatás és a zongoraoktatás különbözik egymástól. Egy sakkozó csoportban lehet húsz gyerek is, tételezzük fel, hogy két font az óradíj ez 40 fontot jelent az oktatónak, ami egy tisztességes kereset. Ezzel szemben a zongoraoktatás nehezen képzelhető el csoportban. Egy tanulótól, pedig nem könnyű elkérni 40 fontot óránként. Tudom, hogy az Egyesült Államokban jó pénzt fizetnek egy erős sakkozónak az egyéni oktatásért is, de Angliában nem ez a jellemző. Oktatóim ma már elég ritkán tanítanak zenét, retorikát, színművészetet. A sakktanítást jobban kedvelik, mert szórakoztatóbb és egy kicsit könnyebb pénzkereset.”

Arra a kérdésemre, hogy kért-e pénzt a sakkoktatóktól tanításukért, Basman azt válszolta, hogy nem akarta üzleti alapon végezni a tanításukat. A fő célja a sakkozás népszerűsítése volt. Emellett szinte mindegyik oktatóhoz személyes kapcsolat fűzte. Gyakran a saját tanítványaiból lettek a később oktatók.
Néhány év múlva Mikenak tucatnyi oktatója dolgozott, Dél London körzetében több mint 100 iskolában. A UK Chess challenge 1996-ban országos rendezvénnyé nőtte ki magát, nem maradt idő további oktatók kiképzésére de a hálózat továbbra is működik közel 100 iskolában.
A körzetben rendezett versenyeknek a létszáma az évek alatt folyamatosan növekedett a végén már 4.000 résztvevő játszott rajta. Az első évben 1996-ban, amikor országos szintű lett a sorozat 700 iskola és 23.000 gyerek indult a tornán.

„A sorozat több ok miatt is népszerű lett. Először is egyéni versenyt sokkal könnyebb megszervezni, mint egy iskolák közötti csapatversenyt. A másik fontos ok hogy az első állomás az iskolában zajlik. Hét forduló, hetente egy, mindegyik csak félóráig tart. Könnyű lebonyolítani az iskolai ebédszünetben vagy az iskola után, így nem okoz nagy gondot a tanárok számára. Nem kell messzire sem utazni és 7 hét után már bajnokokat avatnak.”
Mike szerint, nincs szükség sakkórákra.
„Láttad már milyen gyorsan lépnek a gyerkőcök? A legtöbb parti befejeződik 20 perc alatt, amelyik nem dől el 30 perc alatt azt értékeléssel eldöntik.”
A siker harmadik oka, hogy mindenki kap pontot és díjat, akkor is ha nem is jut tovább. A nyereményeket a sorozat kezdetén, a résztvevő iskoláknak hatalmas mennyiségben osztják ki. „A siker negyedik oka, hogy minden korosztályt külön értékelünk (U7, U8, U9 stb.). Így lehet, hogy csak pár pontot gyűjt valaki, de továbbjut, mert kevesen indultak a korcsoportjában. A lányoknak még jobbak az esélyeik a továbbjutásra.”

Az iskolák utáni következő szint 36 Megadöntőből áll az országban körülbelül 150-200 résztvevővel az egynapos tornákon. Ezeket rendszerint helyi önkéntesek szervezik. A nevezési díj 9 font játékosonként. Ebből 3 megy a díjakra 3 a következő szintek finanszírozására, és 3 marad a szervezőknél. Azaz, ha van 200 induló úgy a helyi szervező kap 600 fontot a terembérletre és a segítőkre. Ez nem nagy összeg, de sokkal jobb, mint a múltban, amikor egy-egy ilyen torna szervezője nem kapott semmit sem.
A Megadöntők után két Gigadöntő következik az ország északi és déli részén, itt már sakkórákkal és 30-30 perces játékidővel zajlanak a partik. A 8 hónapos sorozat végén a Teradöntő, augusztusban londoni helyszínen zajlik. Kb. 200-300 résztvevő játszik a 2 napos, 6 fordulós tornán. Csak itt játszanak egy csoportban a különböző korú és nemű gyerekek. A döntőbe jutott fiatalabbak már képesek megküzdeni az idősebbekkel. Pénzdíjak is vannak, az első díj Londonban egyáltalán nem rossz 2.000 font.

Miközben az első évi 23.000 játékosszám is óriási volt, Mike látta hogy ez a sorozat még képes növelni a résztvevők számát. Elmondása szerint a megfelelő szponzori támogatások megszerzése volt a legnehezebb feladat, az egyik évben például egy váratlan támogatói visszalépés után az egész éves program veszélybe került.
Az iskoláknak októberben kipostázott 30.000 levél feladása nem kis összeget emészt fel. Szerencsére pár éve a British Land biztos támogató így sikerült elérni 2.200 iskola nevezésével a 74.000 feletti résztvevőszámot. Ez Mike Basmannak is tisztességes megélhetést biztosít szervezői munkájáért.
Azt gondolnánk, hogy Mike elégedett ember. Végül is a világ legnagyobb létszámú sakk-versenysorozatát irányítja, nagyszerűen reklámozza a sportágat. Ám ő mégsem ül tétlenül babérjain, azon töri a fejét, hogy miért nem játszanak még többen a sorozaton.
”Jelenleg 70.000 körüli résztvevőnél járunk. Szeretnénk előre lépni. Az iskoláknak csak kis százaléka kapcsolódott be. Kevesebb mint 10%. A sorozat médiában történő megjelenésén rengeteget kellene javítani. A támogató British Land nem végez PR munkát. Sajnos nekem sincs saját reklámosztályom. De szerintem az UK Chess Challenge vonzó lehetne egy vásárló orientált cégnek. Az országban nem sűrűn van lehetősége egy vállalatnak a nevét, logóját iskolákban megjelentetni. Jobban szervezett PR munkával több lehetőséget kaphatnánk a televíziókban is. Igen, ebbe az irányba kell haladnom! El tudod képzelni a gyerekeket a tévében? Ismertek, népszerűek lehetnek a sakk segítségével.”

Mike személyét sok kritika éri bizonyos angol sakkozói körökben. Ez az aggodalom Basman másik nevezetes tulajdonságához köthető, furcsa gyakran elképesztően extrém megnyitásaihoz. Könyveiben és cikkeiben olyan gyanús lépéseket, mint h3, h6 propagált. Kedvenc megnyitása pedig mindig az 1.g4 volt. Ez azt jelentené, hogy egész generációknak ilyen megnyitásokat tanított?
„Egyáltalán nem. Sohasem tanítottam teljes megnyitásokat a tanítványaimnak. Csak a nagyon általános elvekre oktattam őket: gyalogokat a centrumba, huszárok, futók gyors fejlesztése, egy tiszttel egyszer lépjünk a nyitásban, sáncolás, vezért a második sorra, bástyákat a nyílt vonalakra. A klasszikus rendszer. Tapasztalatom szerint ez bőven elég a kezdőknek. Később, ha akarták, játszhatták az én nyitásaim is. Ezek azonban nagyon veszélyesek sok bátorság kell megjátszásukhoz.”

A UK Chess Challangeről hallva az ember elcsodálkozik, hogy más országokba miért nem másolták le ezt a rendszert. Végül is a borzasztóan egyszerű: egy-egy levél elküldése több iskolába, egyéni versenyek korosztályokra bontva, az első szint az iskolákban, rengeteg apró díj, a következő szintek lebonyolítása önkéntes segítőkkel. A végén pedig egy hatalmas országos döntő.
Mike Basman: „Nem tudom máshol miért nincs ilyen torna. Egyszer a norvég szövetség meglátogatott, de sohasem hallottam róluk többet. Talán azt gondolták, hogy túl sok munka.”

Idén, Mike megrendelt és kiosztott 75.000 jelvényt, 50.000 talizmánt, 25.000 kulcstartót, és 500.000 aranyszínű felragasztható pontot – a pontok a győzelmek számát mutatják a jelvényeken. Emellett 3.000 serleget az iskolák bajnokainak. Természetesen mindez rengeteg munkával jár, de a végén minden évben sikerül megnyerni a sakkozáshoz több mint 70.000 gyereket.

The UK Chess Challenge

Szint Szám Játékos Fordulók Nevezési díj Játszmák Sakkóra
Iskolák 2.200 74.000 7 (hetente 1) 36 font (iskolánként) 20 perc nincs
Megadöntő 36 8.000 6 (1 nap) 9 font 40 perc néha
Gigadöntő 2 400 6 (1 nap) 9 font 60 perc igen
Szuperdöntő 1 250 6 (2 nap) 9 font 2,5 óra igen

 

Vissza

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

az új Központi Sakkiskola oldal