A magyar sakkozás rövid története

Sakkozásunk történetének 1944-ig terjedő története a Magyar sakktörténet 1-4. köteteiben, több mint 1400 oldalon kapott részletes bemutatást, 2004-ig pedig a Kis magyar sakktörténet ad tömör áttekintést. Az utóbbiban 64 oldal szöveg és 64 oldal fénykép jelent meg, de a gazdag történelmi anyagnak természetesen csak szűk kivonata kerülhetett bele. Mivel jelen feldolgozásunk ennél sokkal kisebb terjedelmű, itt még minden fontos adat, információ bemutatására sincs mód.

Budapest, 2017.

A magyaroknak a sakkjáték ismeretére utaló legkorábbi tárgyi emléke a mai Ukrajna területén, Csernigov közelében, egy IX-X. századi temetőben, egy magyar személyre utaló sírban talált nyolc darab üveg sakkfigura.

A mai Magyarország területén többek között a diósgyőri vár feltárásakor találtak a XIV. század végéről származó, szarvasagancsból készült sakkfigurát, és XV. századinak feltételezett sakkasztal-töredéket. A nagyvázsonyi ásatásoknál előkerült, szarvasagancsból esztergált figurákat a XV. század végére datálják.

Hiteles történeti források említik, hogy 1335-ben Károly Róbert magyar király János cseh királynak a visegrádi tárgyalások alkalmából egyéb ajándékok mellett egy remekmívű sakk-készletet is adott.

Szén József az 1851-es, első nemzetközi versenyen, Londonban 5. lett.

Maróczy Géza 1895-1908 közt világversenyek győztese, holtversenyes első helyezettje, vagy az élcsoport tagja volt. A kor legjobbjainak szűk köréhez tartozott. Az I. világháború után, túl 50. életévén még ért el kiváló eredményeket, olimpiai csapatainknak éltáblása, jeles sakkíró is volt.

Charousek Rezső két nagy versenyeredményével (1896 és 1898) akár a világbajnoki címmérkőzésig elvezető tehetségét bizonyította, de csak 27 évet élt. Pályafutása ugyanúgy kettétört, mint a 28 évesen elhunyt Breyer Gyuláé, aki 1910-1920 közt versenyzőként is igen sikeres volt, de a sakkelmélet, sakkgondolkozás megújításában is nagy szerepe vitt. Makovetz Gyula betört a legjobbak közé, de 1890. és 1892. évi nagy sikerei után nem folytatta a versenyzést. Forgács Leó a XX. század első évtizedében magas helyezéseket ért el rangos nemzetközi versenyeken.

Magyar származású, de életük, sakkozói pályafutásuk zömét vagy nagy részét külföldön élte több kiválóságunk. Löwenthal János Jakab az 1850-es években elért versenyzői sikereivel a sakkvilág legjobbjai közé került, Kolisch Ignác az 1860-as években szintén a legszűkebb élmezőny tagja volt. Weiss Miksa 1887-1890 közt volt a csúcson, Gunsberg Izidor pedig csaknem ugyanekkor volt a világ élvonalában – 1890-1891-ben párosmérkőzést játszott, szoros vereséggel a világbajnokságért. Réti Richárd kiváló versenyeredményei mellett sakkíróként, tanulmányszerzőként is maradandót alkotott.

A felsoroltak versenyzőként legalább koruk 10 legjobbja közé tartoztak, de nagyobb részük az első 5 közé is bejutott, és voltak, akiket több-kevesebb ideig az első helyen tartottak számon (Maróczy, Kolisch, Gunsberg), noha világbajnok egyikük sem lett.

Jose Raul Capablanca, Maróczy Géza

Az első Magyar Sakkszövetséget 1911-ben alakították meg. Sajnos, 1913-ban megszűnt. 1918-ban ismét létrehozták, de a háború és a háború utáni változások miatt meg sem kezdhette a tevékenységét. 1921-ben tudták ismét megalakítani a Magyar Sakkszövetséget, amely aztán 1944-ig folyamatosan és sikeresen működött. Az 1921-es Sakkszövetség jogutódjának tekintjük jelenlegi szervezetünket. Ezt 1945-ben más néven alakították újjá: a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége (MADOS) lett a neve. 1956-ban aztán ismét Magyar Sakkszövetség nevet vette fel, ami napjainkig sem változott. 1924-ben alakult meg a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE (Fédération Internationale des Échecs), amely máig fennmaradt. Magyarország a 15 alapító ország között volt.

Más-más elnevezéssel ugyan, de már 1906-tól rendeztek magyar férfi sakkbajnokságokat. Mivel ezek néhány háborús év kivételével rendszeresen sorra kerültek, nagy számuk miatt részletesen nem lehet az adott keretek közt áttekinteni a bajnoki versenyeket.

A legtöbb esetben a bajnoki versenyeket körmérkőzések formájában rendezték: minden versenyző mindenkivel játszott.

Amint azonban külföldön, Magyarországon szintén rendeztek tornákat (bajnokságokat is) két más formában is: Svájci rendszerű versenyeken sok induló játszhat: az első forduló után a másodikban a győzteseket sorsolják egymással össze, ugyanígy a döntetlennel indulókat, illetve a veszteseket. A harmadik fordulóban a 2 pontosok találkoznak egymással, illetve a másfél pontosak stb. Az előfordulhat, hogy például öten szereztek két pontot, akkor egyikük a másfél pontosak közül kap ellenfelet. Aztán ez így folytatódik.

A kieséses, vagy K.O. versenyeken a versenyzők néhány játszmás párosmérkőzést játszanak egymással. A vesztesek kiesnek, a győztesek újabb meccsekre találkoznak – és ez így folytatódik. Látható, hogy ilyen versenyt 4, 8, 16, 32, … stb. indulóval lehet rendezni.

Női bajnokságaink 1947-ben indultak.

Mind a férfiaknál, mind a nőknél mindig rangot jelentett a magyar bajnoki cím, és például a válogatott csapatok összeállításában is fontos szerepük volt.

Rendszeresen megrendezik a korcsoportos fiú és lány bajnokságokat is, illetve a szenior bajnokságokat.

Magyarországon mindig a csapatbajnokságok adták a széles sakkozói tömegeknek a versenyzői lehetőségeket.

Budapesten 1926-ban indult el a csapatbajnokság.

Vidéken a Déli kerület és az Északi kerület rendezett néhány éven át a két világháború közt csapatversenyeket.

1945 után a versenysakkozók száma évekig növekedett. 1949/1950-ben Budapest csapatbajnokságában 5 osztályban több mint 350 csapat szerepelt! A megyékben szintén százas nagyságrendben játszottak csapatok.

A megyei versenyek fölött volt az NB I és NB II. Később a bajnokságokban részt vevő csapatok száma csökkent, de mindig ezek a versenyek jelentették a legtöbb sakkozót versenyhez juttató és egyúttal a fiatalok fejlődését is biztosító alkalmat.

Magyarországon számos rangos sakkverseny került sorra.

Első, és rendkívül erős nemzetközi versenyünket Budapesten, 1896-ban a millennium évében rendezték.

A milennáris verseny résztvevői. Budapest, 1896.
Ülnek: Albin, Schlechter, Charousek, Csigorin, Winawer, dr. Tarrasch, Pillsbury. Állnak: Maróczy, Marco, dr. Noa, Janowski, Popiel.

1950-ben, ismét fővárosunkban, a világbajnokjelöltek versenye jelentett kivételes eseményt.

1952-ben szintén Budapesten került sorra a világklasszisokat is felvonultató Maróczy-emlékverseny, 1987-ben pedig Szirákon rendezték az egyik zónaközi versenyt. A 2003-ban, Budapesten rendezett „Tehetség és Kurázsi” verseny az akkori legjobb fiatal magyaroknak adott módot megmérkőzni neves külföldi versenyzőkkel.

Világszerte figyelmet keltő férfi, női és korosztályos versenyek is gazdagították sakkéletünket – és hírünket a világban. Ezek sorát természetesen folytatnunk kellene, illetve megkoronázni a legnagyszerűbb sakkeseménnyel: végre sakkolimpiát kellene rendezni Magyarországon! Annál is inkább, mivel 2014-ben Győrben sikeres sakkolimpiát rendeztünk az U16 korosztálynak, a 16 év alatti fiataloknak. Ezzel korábbi versenyeredményeinket kiegészítettük szervezés területén is egy sikeres főpróbával.

Egy-egy ország sakkozásának helyét a világban a legtöbb ember számára a sakkolimpiákon elért helyezésük adja meg.

Büszkén állapíthatjuk meg, hogy mind a férfi-, mind a női sakkolimpiákon a legsikeresebb országok csoportjába tartozunk.

A férfi sakkolimpiák két un. előolimpia után hivatalosan 1927-ben indultak el. Kezdetben előfordult az évenkénti és kétévenkénti rendezés is; a II. világháború után vált csak rendszeressé az utóbbi.

A női sakkolimpiákat 1957-től rendezik.

Az olimpiák története kötetet, vagy köteteket igényel – vannak is ilyen könyvek… Ebben az összefoglalásban csak a legfontosabb számszerű adatokat közölhetjük. A férfi sakkolimpiákat – egy kivételével – 4 táblán játszották.

Magyarország három alkalommal maradt távol: 1939-ben, 1950-ben és 1976-ban.


Legjobb eredményeink:


Aranyérem

  • 1927 London: Maróczy Géza, dr. Nagy Géza, dr. Vajda Árpád, Steiner Endre, Havasi Kornél
  • 1928 Hága: dr. Nagy Géza, Steiner Endre, dr. Vajda Árpád, Havasi Kornél
  • 1936 (soron kívüli, 8 táblás olimpia) München: Maróczy Géza, Steiner Lajos, Steiner Endre, Havasi Kornél, Szabó László, Barcza Gedeon, dr. Vajda Árpád, Gereben Ernő, dr. Balogh János, Kóródy Keresztély Imre
  • 1978 Buenos Aires: Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István, Vadász László

Ezüstérem

  • 1930 Hamburg: Maróczy Géza, Takács Sándor, dr. Vajda Árpád, Steiner Endre, Havasi Kornél
  • 1937 Stockholm: Lilienthal Andor, Szabó László, Steiner Endre, Havasi Kornél, dr. Vajda Árpád
  • 1970 Siegen: Portisch Lajos, Lengyel Levente, Bilek István, Forintos Győző, Csom István, Ribli Zoltán
  • 1972 Skopje: Portisch Lajos, Bilek István, Forintos Győző, Ribli Zoltán, Csom István, Sax Gyula
  • 1980 La Valletta (Málta): Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Csom István, Faragó Iván, Pintér József
  • 2002 Bled: Lékó Péter, Polgár Judit, Almási Zoltán, Gyimesi Zoltán, Ruck Róbert, Ács Péter
  • 2014 Tromsö: Lékó Péter, Balogh Csaba, Almási Zoltán, Rapport Richárd, Polgár Judit

Bronzérem

  • 1956 Moszkva: Szabó László, Barcza Gedeon, Benkő Pál, Szilágyi György, dr. Bély Miklós, Portisch Lajos
  • 1966 Havanna: Portisch Lajos, Szabó László, Bilek István, Lengyel Levente, Forintos Győző, Bárczay László

Magyarország az aranyérmek számát tekintve 4., az összes érmek számát figyelembe véve pedig a 3-4. az elmúlt 88 év összesítésében a világ országai közt!

Hága 1928.
Állnak: dr. Vajda Árpád, Steiner Endre, dr. Szabó Dezső (tartalék). Ülnek: Havasi Kornél, Bartos Árpád (szövetségi kapitány), dr. Nagy Géza.

München 1936.
Elöl állnak: Steiner Endre, Maróczy Géza, Szabó György konzul, Abonyi István, Barcza Gedeon, Kóródy Keresztély Imre. Hátul állnak: Steiner Lajos, dr. Vajda Árpád, dr. Vécsey Zoltán, Batek László, dr. Bay Géza, Szabó László, Havasi Kornél, dr. Balogh János. (9 csapattag és 5 kísérő)

1978. Buenos Aires:
Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István, Vadász László

Bled 2002.
Polgár Judit, Almási Zoltán, Lékó Péter, Ács Péter, Kállai Gábor (szövetségi kapitány), , Gyimesi Zoltán, Ruck Róbert

Tromsø 2014.
Horváth Tamás (szövetségi kapitány), Rapport Richárd, Almási Zoltán, Balogh Csaba, Polgár Judit, Lékó Péter


A női olimpiákon elért legnagyobb sikereink


Aranyérem

  • 1988 Szaloniki: Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Mádl Ildikó, Polgár Zsófia
  • 1990 Újvidék: Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Polgár Zsófia, Mádl Ildikó

Ezüstérem

  • 1969 Lublin: Ivánka Mária, Verőci Zsuzsa, Honfi Károlyné
  • 1978 Buenos Aires: Verőci Zsuzsa, Ivánka Mária, Makai Zsuzsa, dr. Kas Rita
  • 1980 La Valletta (Málta): Verőci Zsuzsa, Ivánka Mária, Porubszky Mária, Csonkics Tünde
  • 1986 Dubai: Verőci Zsuzsa, Mádl Ildikó, Ivánka Mária, Grosch Mária
  • 1994 Moszkva: Polgár Zsuzsa, Polgár Zsófia, Mádl Ildikó, Csonkics Tünde

Bronzérem

  • 1972 Skopje: Ivánka Mária, Verőci Zsuzsa, Krizsán Gyuláné
  • 1982 Luzern: Verőci Zsuzsa, Ivánka Mária, Porubszky Mária, Csonkics Tünde

Buenos Aires 1978.
dr. Kas Rita, Ivánka Mária, Verőci Zsuzsa, Makai Zsuzsa

Szaloniki 1988.
Polgár Zsófia, Mádl Ildikó, Polgár Judit, Polgár Zsuzsa, Tompa János (csapatkapitány)


Amint látható, Polgár Judit 1988-ban és 1990-ben a női csapatban játszott (és nyert aranyérmet!), később azonban a férfi csapatok tagja lett. Erre a sakkolimpiák szabályzata módot ad – és ritka esetekben más országok csapatában is előfordult női versenyző. Magyarország női csapata az aranyérmek számát tekintve 5., az összes érmet tekintve pedig 4-5. a világranglistán!

A sakkolimpiák valójában csapat-világbajnokságok.

Azonban felvetődött a gondolat, hogy erre a versenyre kialakított másféle kiválasztási rendszerrel, kevesebb csapattal, ezzel az elnevezéssel rendezzenek csapatvilágbajnokságoknak elnevezett versenyeket is. A világ legerősebb csapatai, az egyes kontinensek bajnokai, a rendező ország vehettek részt, illetve nagyjából ilyen elvek alapján hívták meg őket.

Voltak eltérő összeállítások is: például Afrika válogatottja, Kína női válogatottja is játszott. FIDE meghívások is voltak.

Az első világbajnokságon, 1985-ben Luzernben 6 táblán játszottak, azután mindig 4 fős csapatok voltak. Az első 4 versenyt Luzernben rendezték, azóta más-más, Európán kívüli országba került.

Magyarország a 9 világbajnokságból 4 alkalommal játszott.

Egy ezüstérmet szerzett:

  • 1985 Luzern: Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Pintér József, Adorján András, Faragó Iván, Csom István, Grószpéter Attila

A férfiaknál az 1. Európa-csapatbajnokság döntője 1957-ban került sorra. Ennek az 1955-1956-os elődöntőjében Magyarország nem indult, így természetesen a döntőben sem játszhatott. A 2-8. bajnokságokon, 1961-1983 közt aztán aktívan és sikeresen szerepeltünk. Az ezüst- és bronzérmekért folyó harcban váltakozó sikerrel küzdöttünk – de az maga is sokat mond, hogy 23 éven át a dobogós helyünket folyamatosan megtartottuk, ami a fő vetélytársunknak, a jugoszlávoknak nem sikerült! Ezekben az években a jugoszlávok több ezüstérmet szereztek nálunk, viszont a megszerzett érmek számában mi előztük meg őket.

1961-1983 közt a jugoszláv férfiak 4 ezüst- és 1 bronzérmet szereztek, míg mi 3 ezüstöt (1970, 1977, 1980) és 4 bronzérmet (1961, 1965, 1973, 1983) értünk el.

Ez az időszak sakkozásunk egyik sikerkorszaka volt: ebben az időben az olimpiákon 1 arany, 3 ezüst és 1 bronzérmünkkel szintén a világ szűk élmezőnyébe kerültünk!



Férfi Európa-csapatbajnokságok


Ezüstérem

  • 1970 Kapfenberg: Portisch Lajos, Lengyel Levente, Szabó László, Barcza Gedeon, Bárczay László, Bilek István, Dely Péter, Csom István, Forintos Győző, Honfi Károly, Adorján András, Haág Ervin
  • 1977 Moszkva: Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Csom István, Adorján András, Faragó Iván, Vadász László, Bárczay László, Lukács Péter, Hazai László
  • 1980 Skara: Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Adorján András, Sax Gyula, Csom István, Faragó Iván, Vadász László, Pintér József, Lukács Péter, Hazai László
  • 1999 Batumi: Lékó Péter, Polgár Judit, Almási Zoltán, Csernyin Alexander, Pintér József

Bronzérem

  • 1961 Oberhausen: Szabó László, Portisch Lajos, Barcza Gedeon, Bilek István, Flórián Tibor, Honfi Károly, Haág Ervin, dr. Pogáts József, Forintos Győző, Lengyel Levente, Navarovszky László, dr. Szily József
  • 1965 Hamburg: Portisch Lajos, Szabó László, Bilek István, Lengyel Levente, Barcza Gedeon, Forintos Győző, Honfi Károly, Dely Péter, Flesch János, Kluger Gyula, dr. Pogáts József, Navarovszky László
  • 1973 Bath: Portisch Lajos, Szabó László, Bilek István, Ribli Zoltán, Csom István, Forintos Győző, Adorján András, Sax Gyula, Honfi Károly, Tompa János
  • 1983 Plovdiv: Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Pintér József, Adorján András, Csom István, Faragó Iván, Grószpéter Attila, Schneider Attila, Horváth Tamás
  • 2011 Porto Carras: Lékó Péter, Almási Zoltán, Berkes Ferenc, Balogh Csaba, Gyimesi Zoltán
  • 2015 Reykjavik: Lékó Péter, Rapport Richárd, Almási Zoltán, Berkes Ferenc, Balogh Csaba


Női Európa-csapatbajnokságok


Ezüstérem

  • 2003 Plovdiv: Dembo Yelena, Vajda Szidónia, Gara Anita

Gyakran találkoztak országos és városi (elsősorban budapesti) válogatottjaink, olykor klubcsapataink is külföldi ellenfelekkel, többnyire a szomszédos országokkal.

Az ismételten sorra került magyar-jugoszláv, Budapest vagy a magyar válogatott Moszkva, Leningrád, vagy valamelyik szovjet tagköztársaság elleni mérkőzése, magyar-osztrák találkozók mellett számos más mérkőzést is szerveztek egy vagy ismétlődő alkalmakkal. Ezek felsorolása meghaladná ennek az összefoglalónak a lehetőségeit, de annyit meg kell jegyeznünk, hogy sakkozóinknak ezek is értékes versenylehetőségeket adtak, helyünket pedig a világ élvonalában megerősítették.


Résztvevők a Moszkva-Budapest csapatmérkőzésen 1949.
Ülnek: dr. Asztalos Lajos, Barcza Gedeon, Benkő Pál, Gereben Ernő, Hegyi Gyula, Dalmadi Jenő.
Állnak: Vaszilij Szmiszlov, Tipary Lajos, Flórián Tibor, dr. Szily József, Balogh László, dr. Bán Jenő, Szigeti Miklós, Füstér Géza, Szabó László, Alexander Kotov.

1954-1977 közt rendezték.

Ezüstérem

  • 1956 Uppsala: Bilek István, Portisch Lajos, Forintos Győző, Lengyel Levente, Navarovszky László, Földi József
  • 1972 Graz: Adorján András, Sax Gyula, Faragó Iván, Vadász László, Tompa János, Hetényi Géza

Bronzérem

  • 1955 Lyon: Molnár István, Forintos Győző, Földi József, Navarovszky László, Szöllősi László, Haág Ervin
  • 1959 Budapest: Portisch Lajos, Bilek István, Forintos Győző, Haág Ervin, Filep Tibor, Navarovszy László
  • 1964 Krakkó: Liptay László, Csom István, M. Kovács László, Faragó Iván, Polgár István, Perecz László
  • 1974 Teesside: Adorján András, Sax Gyula, Vadász László, Hazai László, Pintér József, Horváth Tamás

Az olimpiai, Európa-bajnoki és más csapatmérkőzésekre az együttesek összeállítását, felkészítését és a versenyeken való vezetését neves sakkozóink különböző pozíciókban (szakfelügyelő, szövetségi kapitány, csapatkapitány stb.) végezték: dr. Asztalos Lajos, Benkő Pál, Bilek István, Flórián Tibor, Forintos Győző, Haág Ervin, dr. Hazai László, Horváth József, Horváth Tamás, Jenei Ferenc, Kállai Gábor, dr. Liptay László, Maróczy Géza, Navarovszky László, Ozsváth András, Papp Gábor, Pintér József, Polgár Judit, Ribli Zoltán, Ruck Róbert, dr. Sallay Roland, dr. Szávay Zoltán, dr. Szily József, Tompa János és mások.

A női világbajnoki cím birtokosa Polgár Zsuzsa volt 1996-1999 közt. Ez a magyar sakkozás kiemelkedő sikere! A cím megvédésének feltételeiben azonban nem sikerült megegyezni a Nemzetközi Sakkszövetséggel, így ez a mérkőzés nem jött létre.

Lékó Péter 2004-ben párosmérkőzést játszhatott Kramnyik ellen a férfi világbajnoki címért. A mérkőzés 7:7 arányú döntetlennel ért véget, azaz Lékó ugyanolyan teljesítményt nyújtott, mint a cím birtokosa, Kramnyik, aki azonban, a kiírás értelmében ezzel az eredményével megőrizte a világbajnokságot. Lékó nagyszerű eredménye azonban így is minden elismerést megérdemel!

A világbajnoki párosmérkőzésekhez az elmúlt évtizedekben különböző típusú versenyeken lehetett eljutni (körmérkőzések, párosmérkőzés-sorozatok). Ezeken a megmérettetéseken több magyar versenyző is ért el sikereket; a címért való meccsig azonban csak a Polgár Zsuzsa és Lékó Péter jutott el. A világbajnokjelölti versenyeken magas helyezésekig jutó további versenyzőink:
A férfi világbajnokjelöltek versenyein Portisch Lajos kiemelkedően, 8 alkalommal szerepelt, de Szabó László, Benkő Pál, Adorján András, Sax Gyula, Ribli Zoltán, Almási Zoltán, Polgár Judit is jelentős sikereket értek el,
A női versenyzőknél pedig Lángos Józsa, Karakas Éva, Ivánka Mária, Verőci Zsuzsa, Mádl Ildikó, Hoang Thanh Trang szerepeltek kiemelkedően.

Portisch Lajos

Polgár Zsuzsa, Kirszan Iljumzsinov (FIDE elnöke)

Lékó Péter

Élő Árpád, a Magyarországon született, majd gyerekként, családjával az Egyesült Államokba kivándorolt fizika professzor és kiváló sakkozó a versenyeredményeket feldolgozó számítási rendszert alakított ki, amelynek segítségével értékszámokat („Élő-pontokat”) lehet kiszámítani. Ennek alapján sorba lehet rendezni a versenyzőket. Ezt a rangsort az újabb versenyek eredményei alapján időről időre újra meghatározzák, így a helyezések nyomon követik az eredményeket.

Férfi és női értékszám listát egyaránt számolnak.

A női értékszám listát 1989-től 2014 márciusáig, versenyzéstől való visszavonulásáig Polgár Judit folyamatosan vezette. Ez természetesen egyedülálló teljesítmény mind a női, mind a férfi versenyzők közt.

Polgár Zsuzsa 1984 és 1986 között három alkalommal is, fél-fél évig, szintén az 1. helyén volt a világ-értékszámlistának. Emellett természetesen ismételten szerepelt közvetlenül az első hely közelében.

Páratlan teljesítmény, hogy Polgár Judit az „abszolút értékszám listán”, ahol a férfiak és nők egyaránt szerepeltek, többször is bejutott a legjobb 10 közé. Ide, rajta kívül csak férfi versenyzők kerültek az évtizedek során!

A legmagasabb értékszámú 10 női versenyző között ismételten szerepelt a harmadik testvér, Polgár Zsófia, amint Verőci Zsuzsa, Ivánka Mária és Mádl Ildikó is.

Portisch Lajos és Lékó Péter több mint egy évtizeden át voltak az első 10 között, de ezen belül a 3. és 4. helyen is szerepeltek és Ribli Zoltán is bejutott a legjobb 10 közé.

2016 nyarán a férfi ranglistán a legmagasabban helyezett magyar versenyző Rapport Richárd, a nőknél pedig Hoang Thanh Trang, aki vietnami származású magyar állampolgár; ő 2013-ban egyéni Európa-bajnokságot nyert.

1993. Budapest:
Borisz Szpasszkij, Polgár Judit

Dr. Ladányiné Karakas Éva 1991, 1992, 1994
Ezek a versenyek nem hivatalos kontinens- és világbajnokságokként indultak, de később megkapták ezt az elnevezést. A magyar versenyzők által szerzett bajnoki címek:

Világbajnokok


Fiúk között

  • 1988 Polgár Judit U12
  • 1990 Polgár Judit U14
  • 1993 Almási Zoltán U18
  • 1994 Lékó Péter U16
  • 2001 Fodor Tamás U10
  • 2001 Ács Péter U20
  • 2001 Erdős Viktor U14
  • 2002 Berkes Ferenc U18

Lányok között

  • 1981 Polgár Zsuzsa U16
  • 1984 Mádl Ildikó U16
  • 1986 Mádl Ildikó U20
  • 1986 Polgár Zsófia U14
  • 1998 Hoang Thanh Trang U20 (kettős állampolgárként, ekkor még vietnami színekben)


Európa-bajnokok


Fiúk között

  • 1969/70 Adorján András Junior bajnok
  • 1970/71 Ribli Zoltán Junior bajnok
  • 1971/72 Sax Gyula Junior bajnok
  • 1991 Lékó Péter U12
  • 1992 Ács Péter U12
  • 1992 Lékó Péter U14
  • 2000 Horváth Ádám U20
  • 2003 Balogh Csaba U16
  • 2006 Prohászka Péter U14
  • 2009 Gledura Benjámin U10
  • 2011 Krstulovic Alex U8

Lányok között

  • 1984 Mádl Ildikó U20
  • 1986 Mádl Ildikó U20
  • 1994 Grábics Mónika U18
  • 1995 Vajda Szidónia U16 (még román színekben)
  • 2016 Gaál Zsóka U10

A levelezési sakkozás hivatalos, versenyszerű formában az 1820-as években kezdődött. Ebbe Magyarország is bekapcsolódott: 1842-1845 közt Párizs ellen játszottak 2 játszmát – és mindkettőt megnyerték. Ez annál nagyobb elismerést keltett világszerte, mert a párizsiak Londont 1834-1836 közt szintén 2:0-ra legyőzték, tehát igen rangos ellenfél ellen maradtunk felül. Mindkét oldalon tanácskozók vezették a játszmákat: Pest részéről Szén József, Löwenthal János Jakab és Grimm Vince volt a vezér-hármas, de a sakk-kör többi tagjai is foglalkoztak a játszmákkal. Ezzel vált a magyar sakkozás világszerte elismertté – és ezt a helyét azóta is őrzi.

A XIX. század második felében kezdtek olyan levelezési sakk versenyeket rendezni, amelyekben csoportokat alakítottak ki, és mindenki játszott mindenki ellen. A magyar versenyzők először külföldi szervezésű versenyeken vettek részt, majd az 1893-1897 közt, a Budapesti Sakk-Szemle által rendezett nagy verseny módot adott arra, hogy a legjobbak egy hazai versenyen mérjék össze az erejüket. A versenyt holtversenyben két olyan sakkozó nyerte, aki annak kezdetkor még csak ígéretes fiatal sakkozó volt, a verseny befejezésekor azonban már a tábla melletti sakkozás világ-elitjébe tartozott: Charousek Rezső és Maróczy Géza.

Ezt követően néhány év alatt a levelezési sakkozók száma alaposan megnőtt, köszönhetően annak, hogy a sakkfolyóiratok mellett több napilap is rendezett levelezési versenyeket. Azonban nemcsak a létszám nőtt, hanem kiváló versenyzők is kerültek ki közülük. Dr. Balogh János már 1910-ben és még 1980-ban is eredményesen versenyzett, 40 éven át pedig a világ élvonalába tartozott. Brilla-Bánfalvi Sándor ötször teljesített nemzetközi nagymesteri normát, olimpiai csapataink egyik kulcsembere volt. Rajta kívül Meleghegyi Csaba kétszer, Bárczay László és Glatt Gábor egyszer teljesítette a nemzetközi nagymesteri normát, amelyet a levelezési sakkban elérni igen nagy teljesítményt igényelt.

A II. világháború előtt a légiposta járatok kezdetlegessége miatt csak az Európa-bajnokságnak megfelelő versenyeket rendezhettek. Ezt egy alkalommal Szigeti Miklós nyerte, de emellett magas helyezései is voltak, amint dr. Balogh Jánosnak és dr. Nagy Gézának is. 1937-1939 között rendezték a levelezési sakk Európa-csapatbajnokság döntőjét, amelyet Magyarország nyert meg kitűnő ellenfelek előtt: 1.Magyarország: dr. Balogh János, dr. Nagy Géza, Szigeti Miklós, Barcza Gedeon, Boros Sándor, Szűcs Árpád.

A háború után már jól működött a kontinensek közti légiposta, így levelezési csapat világbajnokságot írtak ki, amit a tábla melletti sakkhoz hasonlóan olimpiának neveztek. Itt is értékes helyezéseket értünk el.



A férfiaknál:

  • Az I. levelezési sakkolimpia döntőjében (1949-1952): 1. Magyarország:
    dr. Balogh János, Barcza Gedeon, Szigeti Miklós/Monostori Lajos, Szűcs Árpád, dr. Gonda József, dr. Elekes Dezső
  • A III. levelezési sakkolimpia döntőjében (1958-1961): 2. Magyarország:
    dr. Balogh János, dr. Szily József, Honfi Károly, Haág Ervin, Dalkó Nándor, Brilla-Bánfalvi Sándor
  • A VIII. levelezési sakkolimpia döntőjében (1977-1982): 2. Magyarország:
    Haág Ervin, Ozsváth András, Flórián Tibor, Tompa János, Meleghegyi Csaba, Brilla-Bánfalvi Sándor.

Az első levelezési olimpián győztes csapat:
Barcza Gedeon, dr. Balogh János, Szűcs Árpád, dr. Elekes Dezső, Monostori Lajos


A nőknél:

  • A III. levelezési sakkolimpia döntőjében (1986-1992): 3. Magyarország:
    Honfi Károlyné, Bognárné Cynolter Erzsébet, Horváthné Szalai Ildikó, dr. Hargitay Tünde


Az egyéni világbajnokságok döntőibe bekerült versenyzőink:


Férfiak:

  • dr. Balogh János (háromszor!), Dalkó Nándor, Szántó István, Glatt Gábor, Jakobetz László, Sasvári Tamás

Nők:

  • Cynolter Erzsébet, dr. Hargitay Tünde, Honfi Károlyné, Késő Gézáné, Némethné Csom Etelka, Németh Mária

A sakkfeladványok világához tartoznak mindazok a feladatok, amelyek a sakktáblán felállított álláshoz valamilyen követelményt fűznek: Mattot kell adni 2, 3, 4, stb. lépésben (ezek a matt feladványok, vagy direkt matt feladványok); illetve nyerésre, vagy döntetlenre vezető lépéssorozatot találni (ezeket a feladatokat tanulmányoknak, végjátékoknak vagy végjáték-tanulmányoknak egyaránt nevezik). Ezek a sakkjátszma szabályait, logikáját, jellegét követik.

Már a középkorban megjelentek azok a „feltételes feladványok”, amelyekben különleges kikötések voltak: megadott bábbal kellett mattot adni, adott mezőn kellett a királyt bemattolni, stb.

A XIX. század első felétől népszerű az önmatt (amikor világos arra kényszeríti sötétet, hogy az mattot adjon neki), az 1920-as évektől pedig a segítőmatt (szabadmatt, véletlenmatt), amelyben a két fél egymást segíti azért, hogy sötét mattot kapjon. A további, újabb műfajokról itt nem írunk.

Feladványszerzőink a magyar sakkozás hírét már a XIX. század második felétől folyamatosan és eredményesen terjesztették a nagyvilágban: Európa, majd a nagyvilág sakkfolyóiratai, sakkrovatai közölték feladványaikat, mutatták be versenysikereiket – nevük mellett feltüntetve, hogy hol élnek!

A magyar szerzők sakkfeladványainak megjelenése nagyjából megegyezik játékunk két másik területének színre lépésével: a tábla melletti sakkversenyzéssel és a levelezési sakkozással. Ez nem véletlen, hiszen ugyanahhoz a kiváló sakkozónkhoz fűződik mindhárom terület európai színvonalú művelése: Szén Józsefhez. Ő néhány feltételes feladványt és végjáték-tanulmányt alkotott az 1830-as évek végén.

Az 1848/49-es szabadságharc után további szerzőink váltak világszerte ismertté, akik nemcsak műveik magas színvonalával, de többnyire azok szép számával is kitűntek: gróf Pongrácz Arnold (aki a „Nagyszombati remete” néven publikált), Vész (Weisz) János Ármin, Szirmay János, báró Meszéna István, Ehrenstein Mór, dr. Gold Samu, Schuster Zsigmond, Szabó György és mások.

Kiemelkedő jelentőségű Bláthy Ottó Titusz működése. Az elektrotechnikai területén világhírt szerzett mérnök-tudós a feladványszerzésben is kimagaslott: soklépéses matt feladványaival a terület legjelentősebb alkotójává vált.

A két világháború között létszámában is, színvonalában is, az elkészült művek számát tekintve is a világ élvonalába került a magyar feladványszerző gárda. Közülük említjük Boros Sándor, Böhm Ferenc, dr. Ébersz Kornél, Fleck Ferenc, Havasi Artúr, dr. Nyeviczkey Lóránd, Kardos Tivadar, Kárpáti Aurél, Kintzig Róbert, Kiss János, dr. Kovács Norbert, dr. Lindner László, Nagy Ödön, Neukomm Gyula, dr. Páros (Schlégl) György, Schór László, Tafferner József, Telkes Imre és Vész Tibor nevét. A lista természetesen bővíthető lenne.

A II. világháború után kibontakozó újabb nemzedékek tagjai közül Ányos László, Bakcsi György, dr. Bán Jenő, Benedek Attila, Benkő Pál, Buglos János, Csák János, Érsek Tibor, Gyarmati Péter, Jánosi Ervin, Korányi Attila, Laborczi Zoltán, Molnár Árpád, Schneider Vilmos, Szabó Tibor szerzőként is, és többségükben a feladványélet szervezőjeként, feladványrovatok vezetőjeként is kitűntek. Dr. Páros és Bakcsi a nemzetközi nagymesteri címet is megkapták, Benkő pedig két területen is címviselő: a versenysakkban nemzetközi nagymester, a sakkszerzemények területén pedig nemzetközi mester.

Természetesen a névsorokat indokoltan lehetne folytatni, de valahol be kell fejezni…

Egzakt sorrendet az egyes országok közt nem lehet megállapítani, de a különféle összeállítások azt támasztják alá, hogy feladványszerzésünk a bemutatott időszak túlnyomó részében a világ legjobbjai közt foglalt helyet!

Egy terület mégis volt, ahol számszerűsíthető eredményekkel tudták a résztvevő országokat rangsorolni. A Nemzetközi Feladványfejtő Csapatversenyen, amelyet 1929-1948 között 13 alkalommal rendeztek meg és gyakorlatilag világbajnokság volt, az eredményeket összesítve Magyarország érte el a legjobb eredményt!


Bláthy Otto Titusz

A sakkjáték gazdag irodalommal rendelkezik. Szabályokról szóló kiadványok, tankönyvek, megnyitásokat tárgyaló munkák, versenyek bemutatása (tornakönyvek), játszmagyűjtemények, kiemelkedő versenyzőkről írt monográfiák, sakkfeladványokkal foglalkozó munkák, sakktörténeti kötetek és így tovább – a világban több tízezer könyv és nagyszámú folyóirat, Magyarországon több száz sakk-könyv és néhány tucat sakk-folyóirat a sakkirodalom gazdag anyaga.

Első sakk-könyvünket 1758-ban adták ki, magyar nyelven. Ez elindította latin és német nyelvű köteteket is tartalmazó, zömmel azonban természetesen magyar nyelvű könyvek hosszú sorát, amelyek a XX. és XXI. században tartalmi értékeiket és számukat tekintve is előkelő helyet biztosítottak számunkra a világban.

Első sakkfolyóiratunk 1889-ben jelent meg. Azóta hosszabb-rövidebb életű kiadványaink sora váltotta egymást.

Jelenleg a Magyar Sakkvilág a szakfolyóiratunk. Ezen a néven korábban is többször jelent meg szaklap: 1911-16, 1917-1919, 1922-1950 között, most pedig 2003 óta. Főszerkesztői: Gajdos János, Abonyi István, Tóth László (aki sakk-könyv kiadóként is kiemelkedő volt), 2003-tól pedig Németh Zoltán. Számos kiemelkedő munkatársuk közül Maróczy Géza, Chalupetzky Ferenc, dr. Vajda Árpád sakk-könyvek írásában is jeleskedtek.

1951 és 2003 között pedig a Magyar Sakkélet, majd Sakkélet címen élt meg bő fél évszázadot színvonalas és terjedelemben is megfelelő szaklapunk. Szerkesztői gárdájából említjük a következőket: Szabó László, Barcza Gedeon, dr. Bán Jenő, Tóth László, Bárczay László, Haág Ervin, Meleghegyi Csaba, dr. Földi József és Ozsváth András.

A napi- és hetilapok, havi folyóiratok rendszeresen megjelenő sakk-közleményeit a sakkrovatok hozzák. Az első magyar sakkrovat a Vasárnapi Újságban jelent meg, 1860-ban. Napjainkra a nyomtatott kiadványok szerepe minden területen visszaszorulóban van, így a sakkirodalomban is, ahol szintén az elektronikus sajtó kap mind nagyobb szerepet.

Mátyás király 1476-ban vette feleségül a mai Olaszország területéről származó Beatrixot, akiről korabeli hiteles források feljegyezték, hogy sakkozott.

Történelmünk több ismert alakjáról tudjuk, hogy sakkoztak. Batthyány Ferenc főispánról, horvát bánról úgy tartották, hogy a sakkozásban igen jártas.

Zrínyi Miklós a költő, író és hadvezér a „Vitéz hadnagy” című munkájában a harcászatról írva a sakkot is felhasználja hasonlataiban. Ez arra utal, hogy ő maga is ismerte a sakkot, és ezt feltételezte olvasóiról is.

Zrínyi Miklós

II. Rákóczi Ferenc önéletrajzában említi, hogy 13 éves korában is, majd franciaországi száműzetésében is sakkozott.

Batthyány József hercegprímás (Mária Terézia kortársa) rajongott a sakkért.

Széchenyi István a sakk jó ismerője volt. Sakk-könyvek és sakkfolyóiratok is voltak később elpusztult, szétszóródott könyvtárában. Döblingben is rendszeresen játszott.

gróf Széchenyi István
Barabás Mikklós
festménye

Kossuth Lajos, Szacsvay Imre, az 1848-1849-es szabadságharc mártírja, Klapka György tábornok és még sokan mások is kedvelték a sakkot. A XX. század különböző irányokat képviselő politikusai között is találunk jó sakkozókat. Ilyenek voltak többek közt Klebelsberg Kunó miniszter és Kállay Miklós miniszterelnök, illetve Kádár János.

Kempelen Farkas, a zseniális műszaki ember, közéleti feladatok kiváló megoldója építette meg a híres sakkozó „törökjét”, amivel világhírt szerzett.

Bolyai János, a zseniális matematikus rendszeresen sakkozott.

Benyovszky Móric világhírű utazó, felfedező megírta emlékirataiban, hogy szibériai száműzetésében sikeresen sakkozott.

A Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi azt a sakk-készletet, amelyen Petőfi Sándor és Bem József tábornok játszottak.

Rozsnyay Mátyás, a magyar gyógyszerkutatás elindítója meghatározó szerepet játszott a magyar sakknyelv kialakításában.

Erkel Ferenc, hazánk zeneszerzőinek egyik legnagyobbja, kora legjobb magyar sakkozói közé tartozott.

Bláthy Ottó Titusz, az elektrotechnika világszerte ismert zsenije – többek közt a transzformátor egyik feltalálója – világhírű sakkfeladványszerző is volt.

Vész János Ármin egyetemi tanár, rektor, az MTA tagja versenyzett is, sakkfeladványokat is komponált.

Szily Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára is szívesen sakkozott.

A XX. században a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert a Szegedi Sakk-kör elnöke volt, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Vizi E. Szilveszter pedig diákkorában versenyzett is. Mellettük a Magyar Tudományos Akadémia tagjait, egyetemi tanárokat, Kossuth- és Széchenyi-díjasokat sorolhatnánk föl, akik egyéni és csapatversenyeken vettek részt.


Erkel Ferenc

Két sakkmúzeum is van Magyarországon: Heves városában és Budapesten. Mindkettő gazdag kiállítási anyagot tár a látogató elé. Történelmünk nagyjainak sakk-készleteit más múzeumok is őrzik.


Sakkparcella a nemzeti sírkertben

A Kerepesi úti Nemzeti sírkertben található a sakkparcella, amelyben négy világhírű sakkozónk nyugszik: Maróczy Géza, Charousek Rezső, Breyer Gyula, és Barcza Gedeon.

Ebben a temetőben található három további kiemelkedő sakkozónk sírja: Erkel Ferenc, Bláthy Ottó Titusz és dr. Asztalos Lajos is itt pihen.

Pakson sakkolimpiai emlékmű örökíti meg sikereinket.

Zalaegerszegen köztéri sakkozó-szobor van.


Sakkolimpiai emlékmű Pakson