85 éves Ozsváth András mesteredző, újságíró, szakíró, levelezési mester, Caissa Lovagja díjas sakkozó, a Magyar Sakkélet felelős szerkesztője, a „Harcászat 64 mezőn” című alaptankönyv szerzője

Ozsváth András 1929. augusztus 19-én született Békéscsabán. Gyermekkorát Erdélyben, Marosvásárhelyen töltötte, 1948-ban a Békési Gimnáziumban érettségizett.
A sakkozással 16 éves korában, Marosvásárhelyen ismerkedett meg a Vas- és Fémmunkások sakk-körében.

1949-ben, 20 évesen Budapestre költözött, és a Famunkások Sportegyesületében (Fások) kezdett sakkozni. 1950-ben 3 évre bevonult katonának, és a Kispesti AC jogutódjaként megalakult Honvéd SE-hez került. Ez idő alatt megszervezte a „Tisztek, hozzátartozók és polgári alkalmazottak” sakk körét.

A HSE Tömegsport irányítója, szervezője volt, amely 1953. szeptemberétől sakk körré alakult (KTH). 1953. szeptembertől 1955. júniusáig nem volt a sakk körnek hivatalosan megválasztott vezetője. 1955. júniusban elnöknek Winkler Gyula őrnagyot választották. A Központi Tisztiházban működő nagy létszámú sakk kör vezetője, oktatója, szervezője, a Honvéd újság sakkrovatvezetője Ozsváth András mj. lett
A 3 éves katonai szolgálata után az Építők csapatában játszott, ahol I. osztályú minősítést szerzett. 1954-ben mesterjelöltként bejutott a magyar bajnokság döntőjébe. 1955-ben az Építők és a Spartacus vegyes mesterversenyén fél ponttal maradt el a mesteri normától.

1957-ben az Egyetértés SC vegyes mesterversenyén megszerezte a mesteri címet, 1980-ban FIDE mesteri címet szerzett. 1960-ban Budapest bajnoka lett. 1961-től 1988-ig, 27 évig játszott igazolt versenyzőként a Honvéd csapatában. Összességében 38 évig volt csapatának edzője, szervezője. Nyolcszor nyert bajnokságot a Bp. Honvéd és utód szerveinek színeiben. 1968-1982 között többször szerepelt a magyar válogatottban. 1976-ban mesteredző minősítést szerzett. Levelezési sakkozóként kétszeres (1977, 1982) olimpiai ezüstérmes csapat tagja. 1977-ben levelezési nemzetközi mester lett. 1988-ban a rotterdami BEK döntőn a Honvéd Ozsváth András vezetésével második helyet szerzett.

1994-ben megkapta az újonnan alapított Maróczy Géza díjat. A Caissa Lovagja díjjal 2009-ben tüntették ki.

A (Magyar) Sakkélet című lapnak 17 éven át volt szerkesztője, majd főszerkesztője.

Budapesti Sakkmúzeum