Delegáció vezető: Molnár Béla nemzetközi mester

A hetedik

Vasárnap folyamán szerencsésen megérkezett küldöttségünk valamennyi tagja az olasz tengerparti városba, a VB helyszínére, Montesilvano-ba. A hotelünk előtt egy hatalmas sakktábla fogadja az érkezőket, igaz figurák nélkül, de így is elég impozáns látványt nyújtva, főként a hotelszobából, ahol a balszerencsésebbek – a tenger látványa helyett – kénytelenek ezzel beérni. A kilátásaink egyébként kifejezetten jók, hiszen mi magyarok mindannyian a legfelső, hetedik emeletről csodálhatjuk a panorámát. Kivétel is van persze, mert Lázár és édesapja az első emeleten kapott szobát, ami szintén jó, ha liftre való várakozás is belevesszük. 😊

Svédcsavar

A hotelszobák elfoglalása gyorsan ment, különösen azoknak, akik az indiai inváziót elkerülték, így aztán optimistán indultunk az étterem irányába, egy vad szicíliai támadás reményében a svédasztal körül, ám az étteremben szembesültünk vele, hogy a szervezők a zárt változattal készültek. Tányérszervíz. Előétel, főétel, jégkrém volt a fogások rendje és miután kétféléből is lehetett választani, belenyugodtunk a sorsunkba, talán nem lesz ez annyira rossz! A döntésünket az étterem két üveg borral igyekezte befolyásolni – ami rendes volt tőlük, de ha tudtuk volna mi vár ránk, még további két üveggel mi is rendeltünk volna.

Hűvös fogadtatás

A hotelszobák tiszták, rendezettek, de a 4 csillagot legfeljebb a szobák ára közelíti meg, ami egyfelől szomorú, másrészt persze már megszoktuk. Utószezon minden romantika nélkül. Ám ahogy esteledni kezdett egyre inkább hűvössé vált a szoba, először azt gondoltam, hogy valamelyik nyílászárót nyitva felejtettem ezért jön a hideg, de mint kiderült az a fűtésrendszer volt a ludas, amin nem segített a termosztáttal való birkózás sem. Maradt a zokni, melegítőnadrág és vacogás a paplan alatt. Mint kiderült, itt csak ma, hétfőn indul a fűtésszezon és ennek az áldozata volt a tegnap esténk. Én optimistaként bizakodva várom az estét és a szezon kezdést, mások inkább a hősugárzó árak után néztek.

Szabályok sürüjében

A hétfő délelőtt programja a technikai értekezlet volt, ahol megtudtuk, hogy néhány új és kemény szabályozással kell szembenéznünk a verseny folyamán. Ennek egyik része volt, hogy 30 lépésen belül nem lehet döntetlent ajánlani, (Szófiai szabály) ezzel még nincs is gond, a szervező fogadja a játékosokat szállással, étkezéssel, így vannak elvárásai. Ez szerintem rendben van. A további újítás szerint a csapatvezetők, delegációvezetők nem hagyhatják el a versenytermet, ha egyszer kimennek a küzdőtérről, aznap már nem térhetnek vissza. Tetejében a játékkezdést követő negyedórában be kell csekkolniuk, ha ezt elmulasztják, később már nem mehetnek be a versenyterembe. Ez azért több szempontból is kétes szabályozás, ami gyakorlatilag kiüresíti a delegációvezetők ténykedését a verseny alatt. A legtöbben egy, másfél óra után koffein hiány, lábfájás vagy éppen a fáradtság miatt elhagyták a versenytermet.

Dean Martin hall

Az amerikai western filmsztár nevét viseli a versenyhelyszín, a híres színész, énekes már ugyan az USA-ban született, de édesapja Montesilvánóból származott, ahol borbélyként dolgozott, majd Amerikában próbált szerencsét. A western filmekből ismert színész életútja rendkívül kalandos volt, sok mindennel próbálkozott, volt krupié, egy időben bokszolóként igyekezett boldogulni, később amikor boksz karrierjéről kérdezték úgy fogalmazott, hogy 12 mérkőzésből 11 alkalommal nem ő nyert. Ismert zenés filmjelenetét (Rio Bravo) a youtube csatorna örökíti meg.

Dean Martin, amikor felidézte nehéz fiatalságát, tanácsként mindig azt ismételte: „Ha túl akarunk élni, mindenhez alkalmazkodnunk kell.”

Igyekszünk megfogadni ezt a tanácsot!

Magyarok eredményei az alábbi LINK-en követhető!