Maróczy Géza
(Szeged, 1870. március 3. - Budapest, 1951. május 29.) nemzetközi sakknagymester.
A műegyetemet Zürichben végezte, azután a káposztásmegyeri vízművek építkezésének előkészítésében vett részt. 1903-tól 1919-ig ábrázoló geometria-matematika szakos tanárként működött. A Tanácsköztársaság alatt az állami Színházak intendánsa volt. 1920-ban kivándorolt Hollandiába, majd az USA-ban tett körutat. 1927-ben hazatért s a Pesti Hírlap sakkrovatvezetője, a Magyar Sakkszövetség kapitánya lett. Középiskolásként kezdett sakkozni, Jakobi Sámuel mester tanítása nyomán a legjobb magyar sakkozó lett. A nemzetközi mesteri címet 1895-ben Hastingsben elért győzelmével szerezte meg, 1896-ban Nürnbergben második lett.
Legjelentősebb eredményei
München 1903 I - III.
Monte Carlo 1902 I., 1903 II., 1904 I.
Ostende 1905 I.
Barmen 1905 I - II.
Ostende 1906 II.
Karlsbad 1907 II.
Bécs 1908 I - III. helyezés
Az 1927. évi londoni sakkolimpián szövetségi kapitánya az olimpiai aranyérmet nyert magyar együttesnek és az 1936-os berlini nem hivatalos olimpián veretlenül győztes magyar csapatnak. Szerkesztője volt a Sakk és billiárd szemle c. lapnak (1902-1903), főmunkatársa a Magyar Sakk Lap című folyóiratnak (1905-1909).
Főbb művei
A sakk (1907 és 1923)
Paul Morphy (1909 és 1925)
Maróczy's hundert Schachpartien (1921)
Die französiche Verteidigung (1927)
A modern sakk vezérkönyve (1940)
A kezdő sakkozó vezérkönyve (1941)
A haladó sakkozó vezérkönyve (1942)
Százhúsz érdekes játszmám (1942)
Így kezdtem (1942)
Végjátékok és játszmák (1943)
Világversenyek élén (1943)
Maróczy tanít (1945)
A megnyitások elmélete (1951).
forrás: Wikipédia


Maróczyról


