Hogyan és mit oktassunk a fiataloknak… – Vladimir Grabinsky: A sakkoktatás módszerei

Hogyan és mit oktassunk a fiataloknak egy örökzöld kérdése az ifjúsági sakkozásnak. A most lefordított Grabinsky írás egy újabb fantasztikus munka a témában és javaslom minden edzőnek, szülőnek az elolvasását. Az elismert edzőnek egy külön weboldala is van, a cikke angolul megtalálható a FIDE oldalán.  http://grandcoach.com/en/ http://trainers.fide.com/surveys.html
Az MGKSI weboldaláról Vaisman és Dr. Hazai írásait tudom még ajánlani elsősorban e témában. Az írások különbözősége is mutatja, hogy a sakkozásban sincs egyetlen helyes út a sikerhez.

Vladimir Grabinsky: A sakkoktatás módszerei

Rájöttem, hogy az elvégzett munka mindig meghozza gyümölcsét, habár nem mindig abban a partiban amiben számítanál rá és nem mindig azon a versenyen amelyiken reméled…” V. Anand

Az alábbi cikkemben szeretném megosztani önökkel/veletek a véleményem néhány sakkoktatási módszerről; arról hogyan építsük fel az edzéseket; a fiatalok képzéseinek sajátosságairól, különös figyelmet szentelve annak, hogy a sakkozás mennyit változott az utóbbi pár évtizedben és az hogyan befolyásolja az edzői munkát. Ezek mind összefüggnek a választott oktatási technikával. Nem titok, hogy rengeteg sakkozó minden edzői képzés nélkül válik edzővé és csak saját gyakorlati tapasztalataikat próbálják átadni tanítványaiknak. De ahhoz hogy képesek legyünk megfelelő edzéstervet készíteni a tanítványok felkészüléséhez és hogy az oktatáshoz a megfelelő pedagógiai módszereket válasszuk fontos, hogy megértsük a gyereklélektan sajátosságait. Nem elég a megfelelő edzésanyagot megtalálnunk, azt a leghatékonyabb formában is kell előadnunk! Az edzői munka olyan mint a szakácsé, nem elég a legjobb minőségű alapanyagokat használni, épp annyira fontos, hogy azokból jó ételt tudjon készíteni a séf és azt megfelelő módon tálalják. Rengetegszer láttam hogy kitűnő oktatási anyagok adtak elő gyerekeknek, akik az alapvető pedagógiai hibák miatt nem értették az elhangzottakat.

A fiatalokkal történő edzésmunkához fontos hogy értsünk a gyerekhez.

1. Ez az oka annak hogy a kutatásom első pontja: miben különböznek a gyerekek a felnőttektől és ez hogyan befolyásolja az edzői munkát.

Az ifjúkor a legfogékonyabb szakasz a játékosok karrierjében a képzelőerő, a kombinatív látásmód, a változatszámítás és a memorizálás készségeinek fejlesztésére. Általánosságban elmondható hogy a sakkoktatásban tartani kell az egyensúlyt az új anyagok (lexikális tudás) oktatása és a fiatalok képességeinek a fejlesztése között (változatszámítási képesség; készség a váratlan megoldásokra; terv készítés során logikus gondolkodás; intuíció fejlesztése, ami segít a megfelelő lépés kiválasztásában). Meglátásom szerint fiatal korban sokkal fontosabb a játékos alapvető képességeinek fejlesztése mint a nebulófejeket teletömni szakismeretekkel. Nyilvánvalóan végül mindenki fog megnyitáselmélet is tanulni, de idősebb korban sokkal nehezebb gondolkodásmód fejlesztése. Így nagyon fontos hogy NE a megnyitási sémákra és a trükkös varikra koncentráljunk az oktatás során – gyors eredményt remélve – hanem az alapok lefektetésére! Ezesetben a tényleges fejlődés a gyermek növekedésével együtt következik be. Van aki úgy gondolja, hogy ha valaki fiatal korban nem nyert címeket, az a sakkozásban később sem fog karriert befutni. Csak hogy két ellenpéldát említsek: Krivorucsko és Olekszienko.

Egészen az U16 kategóriáig egyikük sem volt Ukrajna legjobbjai között, miután felnőttek és mind a játékuk, mind a személyiségük megerősödött, erős nagymesterekké váltak. Jurij Krivorucsko a 2697-es Élőjével a világ 50 legjobb játékosa közt szerepel.

Egy másik fontos pont, hogy jól adjuk elő az oktatási anyagot. A gyerekek szeretnek mindent ami új és ismeretlen számukra. Az edzőnek meg kell lepnie őket az oktatás során! Találjunk ki valami olyasmit amire egyáltalán nem számítanak. Nem kell meghátrálni egy új megnyitási rendszer bemutatásától sem. Még ha nem is hoz azonnali sikert, fejleszti az intuíciós készségüket. Késztesd őket gondolkodásra és az eredmény minden várakozást felülmúl majd. A gyerekek nagyon aktívak. Nem tudnak hosszú ideig figyelni, koncentrálni. Tehát az edzőnek ügyelnie kell arra hogy érdekessé tegye az órákat. A gyerekek szívesebben vesznek részt egy interaktív előadásban – kérdésekkel, válaszokkal -, mint hallgatnak egy egyszemélyes monológot.

A gyerekek figyelmének fenntartásához, fontos hogy az edző:

  • sűrűn változtassa az edzések szerkezetét,

  • változtasson az előadásmódján,

  • megpróbálja a tanulókat versengésre ösztönözni, ahelyett hogy unalmas előadást tartana.

Például egy új téma bevezetésénél:

  • ösztönözzük a gyerekeket hogy kitalálják a lépéseket,

  • legyenek a feladatok kombinációs formában,

  • pontozzuk a jó megoldásokat.

Törekedni kell rá hogy a tanulás aktív folyamat legyen, melyben a gyerekek részt vesznek, egyaránt játszanak és versengenek egymással.

Fontos, hogy ne sakkozni tanítsuk őket, hanem arra, hogy önállóan hogyan tanulják a sakkozást. Amikor Jaroszlav Zserebukh tanítványomat készítettem fel egy versenyen, megfigyeltem hogy az ellenfele három különböző megnyitást játszik. Ezekből kettő megnyitásban kifejtettem neki mit kell lépnie, majd megkértem Jaroszlavot hogy a – leginkább valószínű – harmadikra készüljön fel önállóan. Természetesen tudtam, hogy egy 11éves gyermektől nem várható el hogy egyedül tökéletesen felkészüljön, de sokkal fontosabbnak tartottam hogy fejleszthesse magát az önálló felkészülésben mint az adott játszma végeredményét.

2. A második kérdés amit fontosnak tartok megvitatni, hogy az elmúlt húsz évben mi változott a sakkozásban és ez milyen változtatásokat igényel az edzői munkánkban.

Természetesen a modern sakk rengeteget változott az elmúlt 20-30évben. Először is a svájci rendszerű versenyek rendkívül népszerűvé váltak, és az ilyen versenyeken a sikerhez magas pontarányt kell elérni. Míg a körversenyeken az erős játékosoknak a sikerhez elég volt, ha nem veszítettek partit, a szükséges győzelmeket így vagy úgy, de begyűjtötték a gyengébbek ellen. A svájci rendszerben az élen végzőknek 7,0 vagy 7,5 pontot kell elérni 9 játszmából, ami megalkuvás nélküli küzdelmet igényel, játszani kell az utolsó pillanatig, megragadva minden esélyt.

  • Mind a két színnel olyan megnyitási repertoárt kell kiépíteni amely bonyolult állásokhoz vezet. A gyerekek szeretik a veszélyes utakat!

Természetesen a számítógép jelentősen befolyásolta a megnyitási stratégiák megváltozását. Talán még emlékszünk azokra az időkre amikor az olyan játékosok, mint Tajmanov hosszú évekig játszhatták ugyanazokat a kedvenc változataikat, pl. a róla elnevezett változatot a Szicíliai védelemben. Most a gépek segítségével sokkal gyorsabban megtanulhatjuk a megnyitásokat és egy-egy speciális változatra is lényegesen könnyebben felkészülhetünk. A modern sakkozásban nagyon fontos a rugalmas hozzáállás. Fontos, hogy a megnyitási felkészülésben haladjunk a korral és fontos az előrelátás. Túl késő változtatni a nyitási repertoárunkon amikor már rossz eredményeket érünk el vele.

  • A fiatal sportolóknak készen kell állniuk megnyitásaik gyakori megváltoztatására, új szerkezetek megtanulására és képesnek kell lenniük a személyre szabott felkészülésre egy adott ellenfél ellen.

A játszmák időbeosztása is változott. A hetvenes években Botvinnik még elvi okokból nem javasolta a villám partikat. Meg volt győződve róla, hogy ez felületessé tesz és ront a sakkozó stílusán. Mára ez megváltozott. Biztatnunk kell a fiatalokat, hogy játsszanak rapid partikat és néha a villám partik is lehetnek hasznosak. Segíthetnek megtanulni, begyakorolni az új megnyitásokat mielőtt elkezdenénk játszani azokat a hagyományos idő beosztású komoly versenyeken.

  • A gyors gondolkodás képességét fejlesztenünk kell a játékosokban, hogy alkalmazkodni tudjanak a különböző idő beosztású versenyekhez.

Szeretném idézni Anand egyik nyilatkozatát, amely pontosan jellemzi a modern sakkozást: “Hogyan változtatták meg a számítógépek a sakkozást: A sakk dinamikusabb lett, a figurák játéka hatékonyabbá vált. A védekezés hatékonysága is drámain nőtt a hátrányosabb állásokban és a király elleni támadásoknál is. Az általános elvek egyre inkább a háttérbe szorulnak, a pontos számolás egyre nagyobb szerephez jut.

Mindezek hogyan változtatták meg a gondolkodásomat: kritikusabb lettem saját döntéseimmel szemben és nem engedem, hogy csak az általános elvek vezéreljenek. Keresem a különleges lépéseket, az általános szabályok alóli kivételeket. A kivételeknek természetesen megvan a saját logikájuk amit eddig nem értettünk. A növekvő megértésnek köszönhetően gyakran olyan lépésekkel kerülünk szembe, melyeket korábban az általános megfontolások alapján elutasítottunk. A számítógépek érdeme, hogy rámutatnak sok új és szokatlan elképzelésre. Az emberek félnek eltérni a megszokottól, de a számítógépek rákényszerítik őket..“

Anand gondolatai azt sugallják nekünk -edzőknek-, hogy a mi legfontosabb feladatunk: az eredeti gondolkodásmód fejlesztése tanítványainknál és hogy megtanítsuk őket az állások tényleges vizsgálatára, nem pedig a jól ismert szabályok követésére. Kérem olvassák/olvassátok el újra az Anand idézetet és gondolják/tok át, hogy ennek a modern felfogásnak megfelelően tanítják-e Önök/tanítjátok-e tanítványaikat/tokat.

3. Nem kétséges, hogy minden edző amikor egy hosszú távú edzéstervet készít megtervezi hogyan ossza meg edzésidőt a megnyitás, a középjáték és a végjáték között.

Miért van, hogy az edzők a legnagyobb figyelmet a megnyitásokra fordítják? Azért mert a versenyzést edzőségre cserélőknek ezen a téren van csak előkészített, rendszerezett munkaanyaga. Logikusnak tartanám, ha ezt a kérdést az tény döntené el, hogy melyik fázisban dőlnek el leggyakrabban a gyerekek játszmái. Persze a fiatal játékosok ritkán jutnak el egy egyenlő állású végjátékig. Egyszer egy tanítványom megkérdezte, hogy hívják azt amikor az egyik fél már a végjátéknál tart míg a másik még csak a középjátéknál. Természetesen csak viccelek, de valóban azt gondolom, hogy az edzéseken a középjátékra kell koncentrálni, mert fiatal korban az a leghasznosabb ha valaki jó a középjátékban. Ráadásul a gyerekek rendszerint kedvelik a bonyolult állásokat ahol lehet kombinálni és tág teret kaphat fantáziájuk. A végjáték amely pontosságot és a megnyitás amely lexikális tudást igényel kevésbé köti le a fiatalokat. A kérdésemre saját válaszom: én az edzésidőt így osztanám meg 15% – megnyitás, 15% – végjáték, 70% – középjáték. A középjáték állások segítségével a legkönnyebb tanítani a változatszámítást, a tervezést, stb..

4. Az edzések formáját a gyerekek igényeihez kell igazítani.

Folytassuk az edzések lehetséges formáival. Én a kiscsoportos foglalkozásokat favorizálom. Habár az egyéni edzések jobb lehetőséget teremtenek a nyitási repertoár felépítésére, az egyéni hibák elemzésére és azok kijavítására is. Még nagymesteri szinten is hatékony a csoportos felkészülési forma. Egy ilyen felkészülés során a versenyzés, a kommunikáció, a tapasztalat megosztás elemei mind-mind előkerülnek. Nem véletlen, hogy az ausztrál edző, aki számtalan kiváló úszót – köztük Ian Thorpot – edzette, arra a kérdésre, hogy mi sikerének titka ezt válaszolta: A legfontosabb, hogy olyan légkört teremtsünk, ahol mindenki megtalálja a megfelelő motivációt a saját siker eléréséhez. A küzdelem a kombinációk megfejtése során, a következő lépés kitalálásában vagy amikor a tanulók a csoport előtt beszélnek saját elemzett játszmáikról (az előadó kiválaszthat egy másik tanulót, aki előre felkészül ugyanabból a partiból, majd előadja a saját elemzését: ez lehetőséget ad a hallgatóságnak arra, hogy eldöntsék ki elemzett pontosabban, mélyebben) mind azt segítik, hogy ez a légkör kialakuljon.

Szeretek híres nagymestereket meghívni az edzéseimre. Előtte bizonyos játszmáikat feladom a tanulóknak (számítógépes segítség nélküli) önálló elemzésre így nem csak hallgatói lesznek az előadásnak, hanem teljesen részt tudnak venni a játszma elemzésben és megbeszélésében.

Végül néhány gyakorlati tanács:

  • A megnyitási repertoár kialakításáról: Egy fiatal játékosnak követnie kell a sakk történelem fejlődését. A híres edzőtől Viktor Karttól hallottam ezt a szabályt, akinek a tanítványai között volt A. Beljavszkij, O. Romanyisin, A. Mikhalcsisin, M. Lityinszkaja. Helyes a cseljátékokkal kezdeni, ahol gyalogot áldozunk kezdeményezésért, fejlődési előnyért. Ez fejleszti a támadási képességeinket, érzékünket a kezdeményezés megragadásához. Volokityin, Zserebuh, Kravtsiv, Olekszienko és más tanítványaim Göring cselt, Szicíliai cselt, Kettős huszárjátékot és hasonló megnyitásokat játszottak pályájuk kezdetén. Ezek más játékosok számára is érdekesek lehetnek, mégis azt javaslom, hogy döntően ne az elméletet magoltassuk be, hanem magyarázzuk el a fő stratégiákat, motívumokat. Fontos, hogy a tábla mellett önálló alkotásra késztessük őket! S csak ezek után jöjjenek a Spanyol megnyitás, a Szicíliai védelem, stb. klasszikus sémái.

    Ne a saját megnyitásainkat tanítsuk meg nekik, minden gyermek önálló személyiség és hiányzik belőlük a felnőttek tapasztalata. Ahogyan növekszik a tanuló játékereje úgy a megnyitási repertoárt is a személyiség jegyeihez kell igazítani. Például A. Volokityin és Y. Vovk nagyon magabiztosak így könnyen mattolhatnak a királyindiai védelemben. Ezek a fiúk nem kételkednek a támadásuk sikerében! M.Olekszienko rugalmas személyiség, így a Benoni védelmet választottuk neki. Ebben a megnyitásban igen találékonynak kell lenni. A fő szabály, hogy sohasem álljunk meg a nyitásaink fejlesztésében!

  • A tudásunkon felüli tornákat válasszunk – jobb amikor egy fiatal ellenfeleitől tanulhat. Ez azt is jelenti, hogy az erősebb tornákat kell előnyben részesíteni. A gyerekek jobban koncentrálnak az erősebb játékosok ellen és könnyelműek a gyengébbek ellen.

  • Mennyi versenyen induljunk – két szemléélet létezik:Botvinnik 60-80 játszmát javasolt évente, míg Ivancsuk gyakorlatilag megállás nélkül versenyzett. Ez múlik a fiatal teherbíró képességén, kinek mennyi esik jól. A verseny az edzés legmagasabb formája!

  • Mennyi ideig tartson az edzés – semmiképp se tartson tovább 3-4 óránál. A gyerekek elfáradnak és megunják. Jobb intenzív edzéseket tartani nagyobb tempóval így növelve az átadott tudást. Az intenzitás fontosabb az időtartamnál!

  • Az egyéni munkáról – szükségesek az egyéni feladatok! Ez tanítja meg a gyereket az egyéni munkára ami nagyon fontos a fejlődéséhez.

  • Mindennapi felkészülés, számolási feladatok, megoldások, kombinációs látásmód. – Bronstein írta egyszer, hogy a kombinációs látásmód nem más mint edzés, edzés és még több edzés. Elég megoldani pár ezer kombinációt és azonnal látható lesz a fejlődés. Talán ez a legegyszerűbb módszer. A számtalan kombinációs gyűjtemény a legjobb segítség ezen a téren.

A stratégia bonyolult dolog, azt vettem észre, hogy gyakran szükséges hozzá rövid változatok számolása. Amikor Karpov gyengébben kezdett játszani az nem azért volt mert egyszer csak nem értett valamit; egyszerűen rosszul számolt a rövid változatokban, így az volt az ember érzése, hogy egy lépést tett előre egy másikat pedig hátra.” V. Kramnyik

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.