A Zalaegerszegi Csuti játékosa még nincs tizenöt éves, de a gibraltári teljesítményével megszerezte a harmadik IM-normáját is.

– Mikor érezted, hogy biztosan meglesz a nemzetközi mesteri cím?

– A Gibraltar Tradewise versenyen a nyolcadik játszmáig veretlen voltam. A hetedik fordulóban hat és fél órás partiban a 2490-es, kétszeres korcsoportos világbajnok Liang Awondert sikerült legyőznöm. Bár utána vesztettem Victor Mikhalevski izraeli nagymester ellen, a következő párosításnál már tudtam, hogy megigényelhetem a harmadik normát. Azóta a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is meghaladtam a normaszintet, ott 2470-es teljesítményt értem el.

– Tíz éve reggelente nagyon korán keltél, hogy ovi előtt még játszhass az interneten. Mennyire sikerült azt a tüzet megőrizned?

– Még mindig korán kelek, és folyamatosan csak sakkoznék. Átlagosan napi nyolc órát sakkozom, versenyidőszakban tíz-tizenkét órát is.

– Amikor 2008-ban itt volt Anand, a gyerekek közül te mehettél el a tiszteletére rendezett díszvacsorára. Rajta kívül milyen szuperklasszisokkal beszélgettél, játszottál pályád során?

– Akkor váratlanul ért a lehetőség, hogy a világbajnokkal és sok más híres felnőttel együtt vacsorázhatok. Élénk, sakkszerető óvodás voltam, és csak annyit érzékeltem, hogy nagy megtiszteltetés ért. Három órán keresztül csendben figyeltem mindent és mindenkit. Jakobetz László mesteredző ült mellettünk, ő segített követni és megérteni az eseményeket. Nagyon pozitív élmény volt, ami még jobban megerősített abban, hogy profi sakkozó legyek. Polgár Judit és Portisch Lajos is ott volt a vacsorán, Portisch Lajossal később tizenkét évesen játszottam is a Zalakarosi Sakkfesztiválon. Az eddigi legerősebb ellenfelem egy indiai játékos, Adhiban Baskaran volt, Sokat tanultam a partiból, viszonyítási alapot adott arra vonatkozóan, hogyan játszik egy stabilan 2650 feletti sakkozó.

– Mit gondolsz, mik az erősségeid?

– Úgy érzem, taktikailag sokat látok, egyértelműen az éles állásokat és a bonyodalmat szeretem.

– A vereséget hogyan kezeled?

– Nem könnyű egy hosszú parti vereségét feldolgozni. Általában egyből kielemzem a játszmát. Úgy vagyok vele, hogy aznap még kicsit mérgelődöm rajta, de a következő napon már csak az új feladatra koncentrálok.

– Négy éve magántanuló vagy. Ennek milyen előnyeit és hátrányait érzed?

– A legnagyobb előny a rugalmas időbeosztás. Folyamatosan versenyezhetek, és én oszthatom be az időm jelentős részét, így sokkal több időm marad a sakkra, mint a többi diáknak. Néhány főtantárgyat azonban így is folyamatosan tanulok, magántanárral. Ilyen a matematika, az angol, időnként a magyar nyelvtan is. A magántanulóságnak csak félévente érzem hátrányát, a vizsgák előtt, mert olyankor négy-öt hétig nagyon sokat kell tanulnom, emiatt kevesebbet tudok sakkozni.

– A sakkon kívül mi a hobbid?

– A sportágak közül mindig is a labdajátékokat szerettem a legjobban, eleinte kosaraztam is. Aztán az időbeosztás miatt váltottam. Négy évig karatéztam, és közben rendszeresen asztaliteniszeztem. Mivel újra adódott a lehetőség, ismét kosarazom, leigazoltan a Zuglói Sasok SE-be. Tudom, hogy fontos a jó fizikai erőlét, igyekszem legalább napi egy órát sportolni. A szüleim segítettek abban, hogy otthon, akár verseny közben is mozoghassak, van futópadunk, szobabiciklink és pingpongasztalunk. Kikapcsolódásként zongorázom, zenét hallgatok, és szeretek történelmi témájú könyveket olvasni.