In memoriam Kertész Ferenc

1943-2017

Kertész Ferenc FIDE mester, a Törekvés SE játékosa 2017. augusztus 18-án az erdélyi Sepsiszentgyörgyön váratlanul elhunyt.

Kertész Ferenc az erdélyi Alsócsernátonban, Sepsiszentgyörgy közelében született 1943. augusztus 15-én. A II. világháború és az utána kialakult bizonytalan helyzet miatt családja többször is költözni kényszerült különböző helyekre. Édesapja Kisvárdán korán elhunyt. A félárva Kertész Feri nevelőintézetbe került, ahol megszerezte a műbútorasztalos szakmát.

Végül is édesanyjával és húgával Budapestre költöztek. Rákospalota-Pestújhelyen éltek egy komfort nélküli üzlethelyiségben. A környékbeli sakk-klub keretei között hamarosan bekapcsolódott a város sakkéletébe. Már egészen fiatal korától kezdve játékosi pályafutása mellett, igazi mindenesként, részt vett csapatainál a szervezői, intézői, csapatvezetői feladatok ellátásában.

1972-ben végre rendeződött sanyarú lakáshelyzetük. Az újonnan épült Vezér utca lakótelepen kaptak szövetkezeti lakást. Az 1970-es évek elején került a Vasas SC csapatába. Folyamatosan növekvő játékerejét jelzi, hogy az egyik idényben a Vasas második csapatában 10-ből 10 pontot ért el. Erős mesterjelölt játékossá fejlődött. A Vasasban eltöltött kb. 15 év után 1988-ban a Törekvés SE játékosa lett és részt vett a Törekvés Művelődési Központ és Törekvés Kulturális Egyesület tevékenységében is. Még ebben az évben megkapta a FIDE mesteri címet. A Törekvésben is, ahogy korábban, sakkjátékosi feladatai mellett rendszeresen részt vett szervezői és csapatvezetői feladatok ellátásában. Aktív szervezője, „mindenese” lett a Kőbánya Kupa versenysorozatnak és a 60 éven felüliek villámversenyének. A külföldi és magyar versenyzőket igyekezett mindenben segíteni (pl. utazás, szállás, ügyintézés, pénzváltás, stb.), és ezzel sok jó ismerőst, barátot szerzett.

Hiánypótló tevékenysége volt, hogy a zuglói civil szervezetetek, a hátrányos helyzetűek (pl. mozgássérültek) összejövetelein rendszeresen szervezett kisebb-nagyobb sakkversenyeket. Szívesen közreműködött a kerületi és budapesti diákolimpiák, ifi csapatbajnokságok lebonyolításában is.

Mindig erősen kötődött szülőföldjéhez, Erdélyhez. Nyugdíjas korában fáradhatatlanul gyűjtötte az adományokat, ajándékokat az erdélyi árvaházak, templomok, sakk klubok részére. Rengeteg ruhaneműt, lábbelit, kupákat, érmeket, könyveket, sakk kiadványokat küldött többek között a dévai Szent Ferenc Alapítvány, a sepsiszentgyörgyi Szent György Lovag sakk klub, és más szervezetek részére. Erdélyi nyaralásai során mindig több sakkversenyt rendezett Sepsiszentgyörgyön, Alsócsernátonban, Szotyoron, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredán és más helyszíneken. E versenyek díjait a Törekvés segítségével részben vagy egészben ő biztosította.

Három nappal 74. életéve betöltése után Sepsiszentgyörgyön érte a halál. Otthonától távol, de igazi hazájához, szülőföldjéhez közel.

A szotyori református templom temetőjében helyezték örök nyugalomba erdélyi barátai és távoli hozzátartozói.

Nyugodjék békében!