dr. Szily József - Ifjúsági Sakk Portál

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

dr. Szily József

2012 > Korcsoportos OB

Dr. Szily József
(1913-1976)

     Korai halála után egy ideig még jelentek meg róla cikkek, visszaemlékezések, rendeztek versenyt emlékére, de most már évtizedek óta nagy a csend. „Sakklexikonjaink” meg sem említik. Pedig olyan jelentős alakja volt ő a magyar sakktörténetnek, akiről nem szabad elfeledkeznünk.
    17 éves korában megnyerte a középiskolások bajnokságát. Neves polgári értelmiségi család sarjaként természetesen egyetemre ment, jogász lett. Egész életében szakmájában dolgozott: komoly vállalatok jogi középvezetői állásait töltötte be. Mellette sakkozott csak. 1938-ban lett mester. Évente két-három versenyen tudott indulni, ingadozó eredményekkel.
   A II. világháború után  
továbbra is munka mellett   egyre jobb eredményeket ért el. 1951-ben az elsők között kapta meg a nemzetközi mesteri címet. 1952 volt a legjobb éve: legyőzte a világbajnokot, Botvinnikot, a sakkolimpián, Helsinkiben pedig a 6. helyen végzett magyar csapat  harmadik táblásaként kiváló, 64%-os eredményt ért el úgy, hogy a 15 forduló alatt csak egyszer pihent!
 A magyar bajnokságokon tizennégyszer játszott. 1947-ben a 2-3., 1948-ban a 4., 1951-ben a 4-5. helyen végzett. A versenyzés mellett egyre többet foglalkozott írással. Maróczy Gézáról szóló könyve ma is tanulságos olvasmány. Csapatokat vezetett: fellendítette a miskolci sakkéletet, később a Vasas, majd a Vasútépítő vezető edzője volt. 1962-től számos alkalommal irányítja kapitányként a magyar válogatottat.
  Kiváló edző volt. Nem olyanfajta személyi edző, mint akik manapság dolgoznak, hanem higgadt, gyakorlatias, kissé távolságtartó, gyakran ironikus és mindig szellemes tanácsadó edző, aki remekül tudta megvilágítani az egyes állástípusok lényegét, a követendő stratégiát. Nagymesteri szintű tanítványai (Bárczay László, Sax Gyula, Verőci Zsuzsa) mellett számos mester emlékszik vissza szívesen Jóska bácsira.
  Nézzük meg leghíresebb játszmáját, amely stílusára, egyéniségére kiváló példa. Nem a megnyitásban akar nyerni, sőt kissé igénytelenül játszik. Amikor azonban neves ellenfele „elalszik”, gyanúsat lép, magához ragadja a kezdeményezést, és erős támadással megnyeri a partit.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz