Gyászhír: Benkő Pál (1928-2019)

Bottlik Iván:

IN MEMORIAM BENKŐ PÁL

A világbajnokjelölt nagymester Amiensben (Franciaországban), 1928. július 15-én született (mérnök édesapja akkor ott dolgozott, 1932-ben tértek haza), Budapesten, 2019. augusztus 25-én hunyt el.

Óriás volt a magyar sakkozás történetében: csúcsteljesítményeiben is, tevékenységének 77 évet átfogó időtartamában is (1942-ben már jelent meg sakkfeladványa nyomtatásban – és még 2019-ben is küldött kéziratot a Magyar Sakkvilágnak), sokoldalúságában is, két országot gazdagító különlegességében is.

Számon tartjuk, hogy két alkalommal játszott a világbajnok-jelöltek versenyén, a „világbajnoki kihívó” címért küzdő legjobb 8 sakkozó között – de ritkábban említjük azt, hogy 2 másik alkalommal, bár bejutott, nem indult az előző lépcsőt jelentő zónaközi versenyen! Egyszer az internáló tábor foglyaként (sikertelen határátlépési kísérletéért került oda) , kényszerből maradt távol, egyszer pedig átadta helyét Robert Fischernek, hogy ő aztán világbajnok lehessen.

17 évesen, 1945-ben lett mester: az első versenyén azonnal megszerezte a mesteri címet, amikor erre módja nyílt. 1950-ben, amint a címet létrehozták, az elsők közt kapta meg a nemzetközi mesteri címet, 1958-ban nemzetközi nagymester lett (ami mást jelentett, mint ma: akkor az egész világon mindössze 40 körül volt a cím aktív viselőinek száma, amihez még néhány, a versenyzéstől már visszavonult kiválóság tartozott!).

Magyar bajnok 1948-ban lett, és szerzett még 4 érmes helyezést. Hétszeres magyar csapatbajnok is; 1955-ben a Budapesti Vörös Lobogóban, majd 1977-1986 közt hatszor, a Budapesti Spartacusban . A Bajnokcsapatok Európa Kupájában 1982-ben az aranyérmes csapat tagja.

Szépek az olimpiákon elért eredményei: 1956-ban a magyar csapattal bronzérmes, 1966-ban az Egyesült Államok csapatával ezüstérmes, 1962-ben pedig a 2. táblán egyéni ezüstérmet kapott – csak Petroszjan volt eredményesebb nála.

A válogatottbeli szereplése utal arra, hogy országot váltott: 1957-ben Reykjavikban a Főiskolás csapatvilágbajnokságon szerepelt, ahonnan nem tért haza. Az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a magyar állampolgársága mellé az amerikait is megkapta 1962-ben. Az USA nyílt bajnokságain három egyedüli 1. helye mellé négy 1-2. és egy 1-3. helyet szerzett. Megnyerte Kanada bajnokságát is. Ezek mellett még 7 további bombaerős nemzetközi nyílt versenyt nyert, összesen pedig 60 ilyen tornát. Meg is kapta a “nyílt versenyek királya” elnevezést. Természetesen nem csupán nyílt versenyeken játszott, szép eredményei voltak világszerte a körmérkőzéses tornákon is.

A megnyitáselméletben a “Benkő-csel” őrzi a nevét. Mivel a nyílt versenyeken gyengébb ellenfelekkel is összekerült, akiket sötéttel is meg kellett vernie, gyakran megjátszotta az 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 gyalogáldozatos megnyitást. Ez korábban is előfordult egyszer-egyszer, de ő folyamatosan alkalmazta, rendszerré fejlesztette, cikkekben, majd önálló kötetben is feldolgozta, így jogosan nevezték el róla. Élete egyik utolsó szereplése volt 91. születésnapján, 2019. július 15-én, amikor Budapesten, az Adorján nagymester által rendezett első Benkő-csel témaversenyt megnyitotta.

Végjáték-tanulmány versenyeken kiemelkedő sikereket ért el, feladványszerzésben is remekműveket alkotott. Ezen a területen is megkapta a nemzetközi mesteri címet, elsőként a versenysakkozás nagymesterei közül. Nem gyűjtötte rendszeresen össze a feladványait, de biztosan 360 fölött van a számuk.

Sakkírói munkássága maga elég lenne neve megőrzésére. 7 angol nyelvű, értékes könyve mellett a Chess Life-ban vezetett két-három oldalas terjedelmű havi végjátékrovatát 45(!) éven át vezette, kivételesen mély és érdekes elemzéseivel. És emellett számtalan cikket, játszmaelemzést is közölt. Kiváló könyvei közül is kiemelkedik az életét, játszmáit és feladványait bemutató, 2003-ban megjelent,  “My Life, Games and Compositions” című kötet, amely 2004-ben elnyerte a Brit Sakkszövetségtől “Az év legjobb sakk-könyve” és az USA sakk-újságírói szavazása alapján a “Best Book” címet.

Oktatói tevékenységének legjelentősebb területe a három Polgár-lány több éven át tartó képzése volt. Caruanát is tanította 12 éves korában.

Nagy erőssége volt a játszmák, függő játszmák elemzése. Egyebek mellett ezért is választották a csapattagok hat alkalommal is az Egyesült Államok olimpiai csapatának kapitányává. 1990 és 1996 közt pedig háromszor a magyar olimpiai csapat kísérője és segítője volt.

Levelezési sakkozásban is szerepelt a magyar válogatottban, az Egyesült Államokban pedig 1 vagy 2 játszmás mérkőzéseket vállalt. Soha nem maradt alul, annál többször győzött.

Az Egyesült Államokban beválasztották a Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé, Magyarországon pedig Maróczy-díjas lett. Ezek mellett a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést is megkapta.

1964-től kezdett hazalátogatni. 1968-ban házasodott össze Nagy Gizellával, aki a Műegyetemen volt matematikai adjunktus, és maga is versenyszerűen sakkozott. Gyermekeik, Dávid és Pálma is matematikusok.

A Magyar Sakk Szövetség Benkő Pál nagymestert saját halottjának tekinti.

A FIDE megemlékezés itt olvasható:

https://www.fide.com/component/content/article/1-fide-news/11794-pal-benko-dies-at-age-91.html